KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Nosferatu/A vámpír árnyéka

Hungler Tímea

Nosferatu, eine Symphonie des Grauens – német, 1922. Rendezte: F. W. Murnau. Szereplők: Max Schreck, Greta Schröeder. Forgalmazó: Navigátor Film Kft. 94 perc; Shadow of the Vampire – amerikai, 2000. Rendezte: E. Elias Merhige. Szereplők: Willem Dafoe, John Malkovich. Forgalmazó: Navigátor Film Kft.

 

Stílszerűen, koporsó alakú díszcsomagolásban látott napvilágot – amennyiben e szófordulat két vámpírfilm esetében alkalmazható – a némafilm-klasszikus Nosferatu és posztmodern utódja, A vámpír árnyéka. A közös megjelenés nem véletlen. F. W. Murnau 1922-es filmje lényegében az E. Elias Merhige rendezte mozi közvetlen előzménye – az utóbbi arra a korában igen népszerű szóbeszédre alapozza létét, mely szerint a Nosferatu főszerepét alakító titokzatos Max Schreck valójában vámpír volt.

Mindkét film kiváló, és a borzongást is kölcsönösen erősítik. Murnau mozija az expresszionista túlzások, a szélsőségekbe hajló színjátszási stílus ellenére sem hat porosnak, Merhige pedig kellő humorral, az eredeti képkockákat is felhasználva képes tovább árnyalni a vámpír-problematikát. Nevesen: a közkedvelt értelmezések mellett (a pusztulás és a defloráció utáni vágy) egy újabbal is előáll, amikor a művészet és a művész mibenlétét a vámpírizmus és a vámpír fogalmával azonosítja.

A Murnau Alapítvány mindent megtett, hogy tökéletesen restaurálja a Nosferatu fennmaradt kópiáit – visszaállították az eredeti színezést, így lettek a film éjszakai jelenetei kékesek, a nappal felvettek pedig aranybarnák. A sejtelmes, végzetszerű képkockák – köszönhetően a fény-árnyék játékoknak, a megvilágításnak és a beállításoknak – egyszerre hatnak fenyegetőnek és csalogatónak. Minden együtt hát ahhoz, hogy Wisburg lakosságához hasonlóan a néző is a hórihorgas, karomszerű körmökkel megáldott, kísérteties vámpír hatása alá kerüljön.

De a másik vérszívó, a Willem Dafoe alakította Orlock gróf befolyása alól sincs menekvés (nem véletlen a színész Oscar-jelölése). Dafoe Nosferatuja ironikus, távolságtartó, jóval animálisabb – tökéletesen idomul A vámpír árnyéka rendezői koncepciójához – úgy hajt fejet a nagy filmelőd előtt, hogy közben ki is figurázza azt. Miközben a filmbeli stáb csodálattal adózik Max Schreck/Nosferatu színészi nagyságának, mondván, tökélyre fejlesztette a Sztanyiszlavszkij-módszert (koporsóban alszik, röptében kapja el a denevéreket), A vámpír árnyéka igazi fausti történet is. A Murnaut megformáló John Malkovich – sugallja a mozi – lepaktált az ördöggel a remekmű megszületésének érdekében, vagyis az öröklétért cserében.

A film a vámpír és rendező párharca, valamint annak árnyalt ábrázolása, hogy kettőjük közül mégis melyik a nagyobb vérszívó. A haláltánchoz olyan elsőrangú mellékszereplők csatlakoznak, mint a Huttert megformáló Eddie Izzard vagy a producer szerepében Udo Kier, így még az ellentmondások és az anakronizmusok felett is hajlamosak vagyunk szemet hunyni. Eizenstein példának okáért nem lehetett F. W. Murnau példaképe, mert évekkel később kezdte a pályáját, és az sem egészen világos, hogyha a tükörben nem látszik a vámpír, mégis hogyan marad meg a celluloidon? De hát miért is ne maradna meg?

Extrák: Dokumentumfilmek, audiokommentárok, interjúk, kisfilmek, zenés fotógaléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9713