KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

E-mozi

Együttlét

Galambos Attila

Tillsammans – svéd-dán-olasz, 2000. Rendezte és írta: Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantås. Szereplők: Lisa Lindgren (Elisabeth), Michael Nyqvist (Rolf), Emma Samuelsson (Eva), Sam Kessel (Stefan), Gustaf Hammarsten (Göran). Gyártó: Memfis / Film i Väst / Keyfilms Roma / SVT Drama, Göteborg / TV1000 AB / Zentropa. Forgalmazó: Grantfilm Kft.. Feliratos. 106 perc.

 

A hetvenes évek közepe a svéd jóléti modell fénykora. Az eurovíziós dalfesztiválon befut az ABBA, Björn Borg elkezdi wimbledoni sikerszériáját, sőt a lejtők királya, Ingemar Stenmark is veszi az akadályokat.

Lukas Moddysson 2000-ben gondolta úgy, hogy történelmi filmet készít a félmúltról, amire még mindenki emlékszik, de már elég távol van ahhoz, hogy némi rálátással lehessen rá visszatekinteni. Akkor nyúl az aranykorhoz, amikor a Palme-gyilkosság és egy valutaválság után keresi a helyét a nem csupán materiálisan megrendült társadalom.

Az 1968 utáni Skandinávia egyik kedvenc terepén, egy kollektívában, zárt közegben játszódik a svéd társadalmat és a korszakot modelláló Együttlét. Itt fel- és megidéződik az az életérzés, melyet Von Trier 1998-ban az Idiótákban már egy lezárt kor iránti fájdalmas és hamis nosztalgiaként ábrázolt. Ott csak a hülyét játszva lehetett közös életet teremteni, de 1975-ben még csupán a törésvonalak látszanak. Igaz, elég élesen. Hiszen Moddysson tipizál, így mindaz megtörténik a kollektívában néhány hónap alatt, mely folyamatok és események máshol, máskor, a valóságban hosszú évek alatt zajlottak le. A tipizálás szerencsére nem csap át sem közhelyességbe, sem tételszerűségbe, ami leginkább a szatírát tompító szeretetteli humornak, az önmagukban is érvényes epizódocskáknak köszönhető.

Az Együttlét erősen baloldali és zöld társaságába cseppen az erőszakos férjét elhagyó anya két gyermekével. A kispolgári miliő és a kollektíva találkozása, valamint a gyermeki szem sajátos – őszinte – látásmódja felszínre hozza a visszásságokat éppúgy, mint az intenzív közösségi élet előnyeit. A szomszéd kövér kisfiúval szemüvegalapon összebarátkozó Éva állítja fel a legpontosabb diagnózist – itt mindenki a társadalommal szemben határozza meg magát, így rossz kaját esznek, csúf ruhát hordanak, és szar zenét hallgatnak, mert az más. A filmet uraló meleg színek és az optimista végkifejlet sem feledtetheti azonban, hogy ez a hazájában majdnem 900.000 nézőt vonzó gyöngyszem is a magányról, az annak elkerüléséért folytatott, a hetvenes években még sikeresnek látszó küzdelemről szól.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9752