KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Provincia

Rokon a humuszban

Nagy V. Gergő

A Provinciában a múlt és a másik ember egyaránt idegen.

 

„Szerinted engem is a kocsimmal együtt fognak elföldelni?” – kérdi Ottó, az egyszeri áruszállító sofőr a vendéglátójától, miután lerobbant furgonjával egy régészeti ásatáson ragadt. Ez a múlt és identitás nélküli, együgyűen a világra révedő férfi (Orosz Ákos) érdeklődve kóvályog keresztül a régésztelepen és mintha a kihantolt csontvázakban önmagára ismerne: az egyiknek csak egy saruja, a másiknak egy fogatos kocsija van, miként Ottó is csupán egy furgonnal rendelkezik, és vélhetően utána sem marad majd sokkal több ennél. És a rezervált múltkutatók nagyobbára éppolyan óvatossággal kezelik ezt a tesze-tosza jövevényt (kivétel: egy függőágyban duzzogó, morózus hippi), mint amivel földben talált csontokat tisztogatják.

Kárpáti György Mór korábbi kisfilmjeihez (Éjfél, Erdő) hasonlóan egy bávatag kívülálló nézőpontjából meséli el az ismeretlennel való találkozás zsebkendőnyi sztoriját és a visszafogott, melankolikus hangfekvés vagy a kimért, precíz ritmus is az előzményeket idézi. De a Provincia az idegenség és a világba vetettség témájáról jóval komplexebb módon tudósít. Az ásatáson földre pottyant űrlakóként kószálgató sofőr nem csupán a közvetlen környezetében mutatkozik menthetetlenül különállónak, de a régmúltra és az elhantoltak nemzedékeire is áthidalhatatlan távolból csodálkozik rá – földönkívüli tehát kettős értelemben, hétköznapi idegensége időbeli, vertikális dimenziót kap (és ezt nagy kifejezőerővel és szelíd humorral közvetítik Hartung Dávid mélységben komponált totálképei a föld felé fordulók között császkáló férfiról). A világgal kapcsolatba lépni igyekvő sofőr ásót ragad a szakképzett régészek között, de hiába talál egy műtárgyat a humuszban, nem tarthatja meg – miként a macskaszemű régészlánnyal (Fátyol Hermina) is éppen hogy csak sikerül összemosolyogni. Kárpáti szép, markáns, míves rövidfilmje mintha azt sugallná, hogy évezredekhez mérhető távolság, szinte földtörténeti korszakok választanak el minket egymástól – de a kapcsolat kísérlete (legalábbis a zárókép tanúsága szerint) mégsem hiábavaló.

 

PROVINCIA – magyar, 2014. Rendezte és írta: Kárpáti György Mór. Kép: Hartung Dávid. Vágó: Duszka Péter Gábor. Zene: Ensemble De Organographia, Kristóf Marci, Szabó Bálint. Szereplők: Orosz Ákos (Ottó), Fátyol Hermina (lány), Gőz István, Péter Benjámin. Gyártó: Mirage Film Studio / Színház- és Filmművészeti Egyetem. 22 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11721