KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Abszolút kezdők

Turcsányi Sándor

Musical a horroráradatban. Idáig tarthat az örömünk. Megint sikerült egy alig használt (1986-os) darabot szerezni kilós áron. Még ki sem volt fordítva. Az a beszerzési alternatíva, hogy az ember vagy a méregdrága szalonok vadonatúj modelljeit vagy a turkálós üzletek levetett gönceit vásárolhatja, úgy látszik, a filmforgalmazásra is érvényes. Nem pénztárcáról vagy ízlésről van szó – így alakul. Egy extravagáns ócskasággal, topronggyal megvadítani a kincstári eleganciát, az már valami, arra oda kell figyelni. A turkálódás viszont felette rizikós foglalatosság, mindenféle bóvli kerülhet a kezünkre (akadhat a horgunkra, ld. még Kampókéz.) Mi tagadás, így jártunk most is.

Könnyen felismerhető tévedés áldozatai lettünk. Hihetnénk, most ez megy. Mármint az antirasszizmus. 1958-ban járunk a Sohóban, ahol a hivatásos teenagerek legfobb gondja, hogy miként lehet hegyesorrú cipőben csőrrel elrúgni egy utcai kavicsot, avagy hogyan lehet énekelve, mosolyogva arcot mosni, úgy, hogy a víz ne menjen a szánkba. Az élet szép, ám lelketlen telekspekulánsok teljesen félfasiszta szervezeteket fogadnak föl a békés lakosság molesztálására, gaz terveik könnyebb megvalósításáért. A fiatal pre-skinheadek (még a hajuk sem hullott ki) vérszemet kapnak, s kész a baj: London’s burning.

Az egyik főgonosz maga a nagy David Bowie akinek nem volt elég a Twin Peaks-béli egypercese, most órákig csodálhatjuk – igen rossz színész az istenadta.

Kétségtelen, az antirasszizmusnak ma szezonja van, a rossz filmeknek viszont nem lesz soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1265