KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Féktelenül 2.

Harmat György

 

Ha eddig nem tudtuk volna (tudtuk!), hogy nemcsak a művészfilmek, hanem a tömegfilmek minőségének is a rendező tehetsége a legfőbb biztosítéka, Jan De Bont pályája meggyőz erről. Az operatőrből lett rendező 1994-es, Féktelenül című produkciójával az akcióműfaj egyik csúcsteljesítményét alkotta meg, a tavalyi Twisterben a roppant gyenge magánéleti szál ellenére is lenyűgöző látványosságot tett vászonra. Most is derekasan próbálkozik. Nincs könnyű dolga.

Amennyire biztosra megy ugyanis anyagilag, aki egy siker megismétlésére vállalkozik, – a felfokozott várakozások révén – annyira hátrányos helyzetbe is hozza magát. A Féktelenül fő ötletét például (egy busz ámokfutásra kényszerül, mert ha sebessége egy bizonyos határ alá esik, felrobban) aligha lehet felülmúlni, száguldó tempóját nehéz megközelíteni, alkotói bravúrjait újrázni. De Bont a folytatást mar az első másodpercekben elkezdi rohantatni (autóval, motorral és kamerával), mivel azonban a helyszín ezúttal egy luxushajó (melynek még szupersebessége is csak viszonylag mérsékelt lehet), a középrész inkább a veszélyes bezártság feszültségeire és katasztrófáira koncentrál. A végére persze jut egy motorcsónakhidroplán-üldözés, a karibi kikötővárosba épült mólót felszántó, házakat romba döntő hajómonstrum képsorai pedig nem mindennapi audiovizuális élményt kínálnak. A szerkesztés mesteri, a humormennyiség megfelelő, mindent egybevéve a Féktelenül 2.ha nem is bír az alapmű féktelen erejével – épkézláb, remekül elkészített, izgalmas kalandfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1588