KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szemközti ablak

Elek Kálmán

 

Özpetek következetes filmrendező: nála mindig a másság, annak élettani hatásai alakítják a főszerepet. Ebből a magból nő ki a történet, hogy aztán különböző úton-módon eljusson az elkerülhetetlen, szomorú tanulságig. Özpetek történetmesélő-atmoszfératemető erősségét éppen a mondandó, az üzenet ilyetén sulykolásának kényszere teszi egyértelművé. Jobb filmjei túlélik tanulságukat, életképei lerázzák magukról a rájuk rakódott fölöslegeket. A mindenféle elismerésekkel elhalmozott A szemközti ablakot is ez a sikeres-sikertelen felemásság jellemzi. Özpetek egy véletlen találkozás nem túl eredeti fordulatának segítségével két történetet fűz össze: egy emlékezetét vesztett öregúrét és a házasélete és munkája felett érzett csalódottságát elfojtó fiatalasszonyét. Az öreg történetének rejtélyes-szomorú regényességét vegyíti a családos háziasszony és a szemközti ablakban meglesett bankhivatalnok románcának hétköznapi díszlet előtt zajló, mindennapos dilemmájával. Az öreg története túlzsúfolt: gyilkosság, férfiszerelem, vészkorszak, zsidóüldözés és egy végzetes döntés egész életre kiható következményeinek lassan kibomló forgataga. A hatvanéves történet egyfajta tükörképe lesz a mainak: az előbbi traumái, keservesen megszenvedett tanulságai túlságosan is kapóra jönnek a másik történet főszereplőjének. Özpeteknél az ilyen és ehhez hasonló párhuzamok és véletlenek rendkívül kiszámítottak. Bár őszintének tetszik a szándék, s a mesterkéltség ellensúlyozására számos apró, főképp a fiatalasszony és családja életéből ellesett hiteles pillanat szolgál, az eredmény mégiscsak fanyalgásra késztet. Özpetek filmjének van valami kellemetlen, szűnni nem akaró mellékíze, ami, ha nem rontja is el egészen az élményt, sokat ront a műélvezeten.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1754