KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Shaft

Köves Gábor

 

Megszületett a kifutó-film. Lássuk rögvest a definíciót: kifutó-filmnek nevezhetjük mindazon játékfilmnek tervezett alkotást, melyben bizonyos tényezők (slamposság, vérszegénység, stílushiány) szerencsétlen összjátéka folytán előtérbe tolakszik egy járulékos elem, esetünkben egy híres divattervező ruhakollekciója. Samuel L. Jackson személyében ideális modellre talált a divatkirály, Georgio Armani őszi-téli bőrkabát-kollekciójának bemutatására. Az Armani-modellek és Jackson párosítása a Shaft egyik fénypontja. Az afro-amerikai színészekre rásütött sztereotip szerepekkel szakító blaxploitation-irányzat, a hetvenes évek amerikai filmgyártásának e kevéssé ismert vonulata először kreált mozihősöket a színesbőrű közönségnek. Közülük is kiemelkedett Richard Roundtree Shaft felügyelője. Isaak Hayes főcímzenéjéből és Shaft figurájának vagánysággal elegy szexepiléből a blaxploitation emblematikus filmje született. A régi és új Shaft, teljesen fölöslegesen ugyan, de több ponton is kapcsolódik egymáshoz: Hayes ismét énekel (figyelem: a klip az igazi remake!), s Roundtree is feltűnik, mint az ifjabb Shaft nagybátyja-mentora. Mindez azonban csak elterelő hadművelet, mint ahogy a film első tíz perce is hiábavaló várakozásokat kelt: Shaft-Jackson, a zsaru, mutatós bőrkabátjában megérkezik a bűn helyszínére, egy trendy, belvárosi bárba. Belép az ajtón, mint cowboy a csehóba, és körülnéz. Feszülten pásztázó tekintete sorra veszi a rasszista felhangú gyilkosság esetleges tanúit. Ennyi és nem több, amit a filmtől kapunk: Jackson karizmájának felvillanását a film legelején és legvégén. Ami a köztes közel két órában történik, rutinmunka; a személyes bosszú, az akciózásra alkalmat adó nyomozás és a fennálló rendszer bírálatának (mekkora közhely!) unalmas fonata. Ez a Shaft már nem az a Shaft: húsz év alatt a hősből tucatáru lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3126