KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökevényvonat

Nagy Zsolt

 

Szokatlan alaphelyzet: japán ötlet alapján egy orosz rendező amerikai színészekkel készít filmet. A kultúrák keveredéséből akár izgalmasan eredeti művek is születhetnek. A kalandfilm és a lélektani dráma már nehezebben vegyíthető, kettős érzékenységet, kétféle rendezői tudást igényel.

Koncsalovszkij, aki emberábrázoló képességéről olyan művekkel tett bizonyságot, mint Az első tanító vagy a Szibériáda, a jelek szerint nem tudott, nem akart teljesen kibújni a bőréből, megpróbálta fegyintézetből menekülő hőseit a kalandfilmben megszokottnál árnyaltabban ábrázolni. A végeredmény nem győz meg arról, hogy ezt kellett tennie: a kalandos történetet meg-megakasztja a lélekelemző szándék, az emberi dráma kibontakozásának viszont a kalandfilm kötelező sablonjai állják útját. Ha ez a film mégis kiemelkedik az akciófilmek áradatából, az csakis annak köszönhető, hogy Koncsalovszkij a messziről jött ember ártatlanságával csodálkozik rá az amerikai társadalmat átható végletes, nemes és nemtelen indulatokat szülő individualizmusra. Végzetes, elszabadult indulatokat, rögeszmés céltudatosságot, halálos virtuskodást, az életet egyetlen hatalmas párviadalnak tekintő eltorzult értékrendet állít elénk a rendező. Olyan szuggesztíven, nagy láttató erővel, hogy elhisszük neki: ez (is) Amerika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4971