KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Asterix és Kleopátra

Nagy Zsolt

Maga a történet igencsak soványka és erőltetett, ez a rajzfilm leginkább egy Egyiptomba meghirdetett gasztronómiai társas kirándulás reklámfüzetére emlékeztet. Ahogy Caesar és Kleopátra „alakja”, úgy a nílusi birodalom háttérdíszlete is a legrosszabb sztereotípiák, semmitmondó klisék alapján rajzolódik ki. És a film mégis élvezhető: mert Uderzo karakteres képi világot teremtett, amely hatalmába keríti a nézőt. Uderzo és a nemrég elhunyt szövegíró, Goscinny profik: mindig van egy-két új ötletük, amivel frissen tartható a negyedszázada fellelt Asterix-világ, és mindig vigyáznak rá, hogy több ne is legyen, nehogy a túlzott eredetiség kockáztassa az üzletmenetet. A metódus bevált. Az Asterix-sorozat tehát (nálunk is!) folytatódik. Mindenki elégedett.

A forgalmazó, mert a két évtizede készült filmek aligha kerülhettek borsos összegbe, a moziban ülő gyerekek, mert végtére is élvezhető rajzfilmeket láthatnak. Mégis félő, hogy úgy járunk majd ezzel a gall mesefolyammal, mint a rágógumival; minél tovább rágjuk, annál ízetlenebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5219