KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapda a zsoldosoknak

Farkas András

 

Talán helyesebb lett volna, ha a Csapda a zsoldosoknak című film a „keresztségben” a Volt egyszer egy Vadkelet nevet kapja. A sztori ugyanis némi változtatással ugyanaz, mint a mintául választott alkotásé, Sergio Leone filmjéé. S hogy melyek ezek a változtatások? A cselekmény vontatott, vánszorgó; a naturalizmus nyers, durvább; a lövöldözés öncélú s vége-nincs; megjelenik, indokolatlanul a horror (talán adózva Drakula honi s ártalmatlan emlékének?); s persze a helyszín – a film legfőbb erénye e táj, a Fogarasi Havasok. Mindezen túl a zene is egyezik a példazenével; a Halál a film végére rekedtre énekli magát. Sergiu Nicolaescu filmje érdekes módon mégis gyöngécske, pedig hű volt a másolás… Papírízű, patyolatfehér és bűnfekete hősök és antihősök hiteltelen alakjai téblábolnak (sűrű golyózáporban) a vásznon, miközben a néző egyre becsapottabbnak, kisemmizettebnek érzi magát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7073