KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollónegyed

Báron György

 

A hatvanas évek elején, amikor a vén Európa minden tisztességes filmkészítője fellázadt a ”papa mozija” ellen, Svédországban is új hullám kelt szárnyra. Bo Widerberg első filmje, a svéd munkáskörnyezetben játszódó 1962-es Gyerekkocsi jelentette az új svéd film első zajos áttörését, majd ezt követte egy évvel később a második Widerberg-film, a nálunk most látható Hollónegyed. A színhely, az idő és a cselekmény sokat elárul abból, hogy képzelték Widenbergék másfél évtizede a kommercionalitásba süppedt svéd film megújítását. A Hollónegyed története 1936-ban játszódik, Malmö egyik nyomasztó munkásnegyedében. A munkások tüntetnek, a rádió a spanyol polgárháború eseményeit sorolja, más készülékekből Hitler üvöltése harsog. Az utolsó jelenetek egyikében pedig az egyik főszereplőt látjuk, amint a nácipárt korteseinek a sorfala között belép a szavazóhelyiségbe, és a baloldali pártokra adja voksát. Ebből is kitetszik, Widerberg – és a svéd új hullám – minden más európai filmes tömörülésnél szorosabban kapcsolódott konkrét politikai küzdelmekhez, osztályokhoz, pártokhoz és szakszervezetekhez.

Widerberg művészete – mint a Hollónegyed is mutatja – az erős társadalmi-politikai elkötelezettség ellenére is líraibb hangszerelésű, tompább tónusú, lekerekítettebb élű, mint példaképei, a neorealisták vagy az angol „szabad filmesek” kemény, érdes hangvételű munkái. Widerberg, a filmköltő, megkapó és lenyűgöző: képei felejthetetlen, meleg emberséggel átszőtt tudósítások egy reménytelen, cél és értelem nélküli életformáról. Widerberg, a forgatókönyvíró nem egyenrangú társa a rendezőnek. A film egésze szerkesztetlen, elnyújtott, egy idő után a rendező láthatóan egy helyben topog, kimeríthetetlen képi fantáziájának újabb petárdáira van szükség az egyre lankadtabb cselekmény továbblendítéséhez. Nem remekmű ezért a Hollónegyed, „csupán” színvonalas, helyenként lenyűgöző, s mindenekelőtt ígéretes film. Hogy Widerberg később beváltotta-e az indulásakor hozzá fűzött reményeket, azt eldöntheti a néző, aki ezt a korai filmet további életművének ismeretében, s két későbbi filmjével – a Joe Hill-lel és a Gyilkos a tetőn-nel – egy időben láthatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8054