KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kémek krémje

Kárpáti György

 

Eric és Ramzy Franciaországban milliók kedvencei, nálunk jobbára A pokoli torony balekjai és a Lucky Luke és a Daltonok című vígjátékkísérletekből lehetnek ismerősek. A komikusduó a francia vígjátékkészítés hagyományait igyekszik ápolni esetlen párosukkal, ám próbálkozásaikból olyan felemás eredmények születnek, amely kettősség a zsáner francia példáit az elmúlt másfél évtizedben is jellemezte.

A keresztnevüket márkajegyként használó Eric Judor és Ramzy Bedia ezúttal a hollywoodi kémfilmek és James Bond-alkotások paródiáját igyekezett sosem látott színvonalra helyezni, nem feledve, hogy a franciáknak is voltak szép, s az amerikaiak által utóbb lenyúlt próbálkozásai a műfajban.

Az ismert alapszituációban két töketlen amatőrt – akik persze menő profinak érzik magukat – megbíznak egy olyan üggyel, ami részben egekbe repíti egójukat, másrészt garantálja megbízóik számára a felsülést. Ám ahogy az lenni szokott a szerencsétlenek a véletleneknek és saját tökéletlenségüknek köszönhetően meghiúsítanak mindenféle világuralmi törekvést, majd leszámolnak az összes lehetséges gonosztevővel.

Gérard Pirès rendező – aki húsz év után Luc Besson kedvéért a Taxi rendezői székébe tért vissza a szakmába – vért izzadt a történet fogyaszthatósága kedvéért, ám a szilikon-mellű modellek, a slapstick tréfák és a pirotechnikai stáb tüsténkedése ellenére is csupán megfáradt paródia-paródia kerekedett ki a sületlenségből. Hiányzik az eredetiség, a fanyar humor, mely paródia esetében sem szükségtelen, arra pedig nagyon nehéz filmet felépíteni, hogy az egyik magas, a másik alacsony, s mindketten önmagukat megjátszó síkhülyék.

Ráadásul a magyar alkotás sajátossága, hogy az igen sovány forgatókönyvet – nem először – az eredeti dialógusokban amúgy nem hallható rímekkel igyekeztek szórakoztatóbbá tenni, ami csak fokozza az ember idegenkedését. Igazolt tény, hogy Eric és Ramzy továbbra is csupán szűk hazájukban bizonyulnak prófétának. De legalább az altesti poénoktól megkíméltek minket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8406