KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az árvaház

Klág Dávid

The Orphanagespanyol–mexikói, 2007. Rendezte: Juan Antonio Bayona. Írta: Sergio G. Sánchez. Kép: Óscar Faura. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Belén Rueda (Laura), Edgar Vivar (Bálaban professzor), Fernando Cayo (Carlos), Mabel Rivera (Pilar), Montserrat Carulla (Benigna Escobedo), Roger Príncep (Simón). Gyártó: Esta Vivo! / Telecinco / Wild Bunch. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 105 perc.

 

Claude Debussy szavait kiforgatva az Árvaház igazi szörnyűségei a sokkhatások közötti csendből állnak össze. Előtérben elhaladó árnyakat, hangos dörrenéseket és alattomos kaparászásokat minden magára valamit adó rémrendező képes szállítani, de kevesen tudnak olyan biztosan alapozni a mindennapokból, hogy ne az legyen a fontos, mi ugrik elő a sötétből, hanem hogy ki és miért merészkedett be oda. A friss spanyol tehetségek, a rendező Juan Antonio Bayona és a forgatókönyvíró Sergio G. Sánchez képesek voltak erre.

Pedig az alapsztori „csupán” egy kísértetfilmet vetít előre: Laura, férjével és fogadott gyermekével, Simónnal együtt visszaköltözik az árvaházba, ahol gyermekéveit töltötte, hogy ismét megnyissa különös figyelmet igénylő gyerekek számára. Ahogy telnek a napok, Simón egyre több képzeletbeli barátot szerez, míg egyszer csak nyomtalanul eltűnik. A képzeletbeli barátai viszont úgy tűnik, a családdal maradnak. Így kezdődik a férj, Carlos, de főleg a feleség és nevelőanya, Laura kálváriája a sejtelmesen lebegtetett fantázia/szellemvilágban, ami ugyan tele van az utóbbi idők spanyol art-horrorjainak toposzaival, a Másvilág komor kísértetkastélyától kezdve az A faun labirintusa felnőttek számára láthatatlan szereplőivel, de horgonyként húz le minden fantasztikumot a valóság szintjére a szülők keserű bűntudata. Ha a szellemekért nézzük, az Árvaház elsőrangú horrorfilm. Ha családi tragédiaként, akkor egyszerűen hibátlan.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9550