KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A sötétség határán

Baski Sándor

Edge of Darkness­ – amerikai-brit, 2010. Rendezte: Martin Campbell. Írta: William Monahan és Andrew Bovell. Kép: Phil Meheux. Zene: Howard Shore. Szereplők: Mel Gibson (Thomas Craven), Caterina Scorsone (Melissa Conway), Danny Huston (Bennett), Ray Winstone (Darius Jedburgh), Bojana Novakovic (Emma Craven). Gyártó: Warner Bros. / BBC Films. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 108 perc

 

Nyolc évnyi kihagyást követően – a Jelek óta inkább csak rendezői karrierjét építette és személyes reputációját rombolta – Mel Gibson ismerős szerepben, illetve szerepekben tér vissza. A sötétség határán-ban szinte a teljes, a ’90-es évek során bemutatott repertoárját felidézi, a bosszúszomjas akcióhőst (Visszavágó), az elkeseredett apát (Váltságdíj, A hazafi) és a politikai konspirációk közepébe csöppent, nem ok nélkül paranoiás kisembert (Összeesküvés-elmélet). Megfáradt-kiégett bostoni rendőrt alakít, aki, lánya halála ügyében nyomozva, egy illegális tevékenységeket folytató – konkrétan: atomfegyvereket gyártó –, kormányzati körökkel együttműködő óriáscéggel kerül szembe.

Feltűnik a műfaj minden kötelező kelléke, kezdve a Cég bosszújától rettegő informátoroktól, a machinációikat elegáns felhőkarcolókból irányító korrupt figurákon át a főhőst a nap 24 órájában követő, sötétített szélvédőjű, fekete autókig, de a történet fordulatait is könnyedén ki lehet számítani. Martin Campbell, akarva-akaratlanul, egy régimódi – bár helyenként kifejezetten stílusos – thrillert forgatott; ebben rejlik filmjének bája, de ez egyben a legnagyobb hibája is.

A történet eredetije, az azonos című, 1985-ben bemutatott sorozat, amelyet máig a brit televíziózás legjobb drámái közt tartanak számon, és amelyet szintén Campbell rendezett, még jóval több volt szimpla krimi-thrillernél – a hidegháborús állapotokra, a Reagan-Thatcher-érára, és a nukleáris energiával kapcsolatos félelmekre reagált, viszonylag realista stílusban. A téglával Oscart nyerő William Monahan forgatókönyve próbálja ugyan aktualizálni a témát – a filmbéli Northmoor hasonlít is a Halliburton-féle, hírhedt kormányközeli cégekre –, de A sötétség határán mint politikai thriller, meglehetősen ártalmatlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10108