KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös szikla

Varró Attila

Red Cliff – kínai, 2008–2009. Rendezte: John Woo. Szereplők: Chang Fengji, Tony Leung, Takeshi Kaneshiro. Forgalmazó: Gamma. 150 perc.

 

John Woo szűk két évtizednyi önkéntes száműzetése után Kína legnagyobb történelmi eposzával tért vissza szülőhazájába: a kétrészes Vörös szikla a valaha készült legdrágább kínai filmek egyikeként a legsikeresebb kínai film lett otthonában, világszerte helyreállítva alkotója közelmúltbeli fiaskóktól tépázott renoméját. Az i.sz. 208-ban lezajlott legendás folyami ütközet históriájának monumentális feldolgozásához Woo ezúttal sem a történelemkönyveket választotta kiindulópontul: miként az 1970-es években forgatott hongkongi wuxiáinál, ismét a szépirodalmi és népi hagyományok (ez esetben a Három Királyság Románca című hőseposz) jóval drámaibb alapanyagaihoz fordult, hogy filmre vigye nemzete látványos válaszát Hollywood Trójájára.

Korszaknyitó művében már a történetválasztás is azt sejteti, hogy a hazatért rendező egyelőre nem kíván a pekingi kormány propaganda-gyárosaihoz csatlakozni. Szemben a nemzetegyesítés nagy ideáját történelmi példákkal fényező hőseposzokkal, a Vörös szikla Kína három részre szakadásáról mesél, amelyet az önös politikai célokat követő északi diktatúra ellen fellépő déli tartományok nemes ellenállása okoz – sőt mi több, míg az agresszor Cao Cao szerepében a pekingi filmgyártás színészikonja, Chang Fengji feszít, addig a déli (fő)hősöket rendre hongkongi (Tony Leung) és tajvani (Takeshi Kaneshiro, Chang Chen) sztárok formálják. A korosodó mester azonban nem csak régi hitvallását, de jellegzetes formanyelvét és tartalmi kézjegyeit is megőrizte: a négy és fél órában arányosan elosztott négy ütközet – mozgalmas tömegjelenetei ellenére – az emberfeletti tábornokok bravúros montázsokkal felstilizált magánakcióiként jelenik meg, a két déli hadvezér együttműködése a hajdani heroic bloodshedek ambivalens Tao-felállását idézi, sőt a történelmi hűség sárba tiprása árán Woo még emblematikus mexikói felállását is becsempészi a fináléba. A régi rajongók azonban nem csupán szívmelengetően ismerős képsorokban idézhetik fel emlékeiket (a fehér galamboknak immár dramaturgiai funkció jut, az első ütközetben pedig egy csecsemővel a karban végrehajtott akciósorozat is helyet kap), de ráismerhetnek Woo töretlen humanizmusára is, amit az álomgyári évek nem puhítottak giccsgyanússá és nem keményítettek acélosan cinikusra: a Vörös szikla ismét egyazon hitelességgel beszél az elkerülhetetlen széthullásról és az ellene folytatott harc értelmébe vetett sziklaszilárd hitről.

Extrák: A magyar kiadó az eredeti helyett az alig 150 perces amerikai moziváltozatot kínálja a honi piacnak, féltőn megőrizve az akciókat, ám nagylelkűen leszűkítve a drámai konfliktusokat: ezek után kíváncsian várjuk a Ben Hur tengeri csatára és kocsiversenyre redukált másfél órás kiadását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10353