KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Új raj

Mártírok

Keresztkérdések az iskolapadban

Jankovics Márton

Kirill Szerebrennyikov tandrámája az osztályteremben mutatja be a fundamentalizmus elleni küzdelem kilátástalanságát.

 

Egy iskola a filmvásznon általában sokkal több, mint egy iskola: gyakran az egész társadalom metaforájaként jelenik meg. Ez persze érthető, hiszen egy gimi nem pusztán tanárokból, diákokból, táblákból, székekből és folyosói kiabálásból áll. Ha jobban megnézzük, már eleve megvan benne kicsiben minden fontos elem, amely társadalmi létezésünket meghatározza: hierarchia, szabályok, sokszínűség, munkamegosztás, konfliktusok, botrányok és persze a rendszernek ellenszegülő felforgató figurák is.

Nem véletlen tehát, hogy a társadalmi problémákra érzékeny rendezők sokszor maguk is az osztályteremben igyekeznek okítani a nézőt. És Kirill Szerebrennyikov jó tanárnak bizonyul, a Mártírokban ugyanis nem unalmas tételeket és végső igazságokat darál a táblánál, inkább provokatív kérdéseket szegez a moziterem homályában ülő osztálynak. Hogy lehet felvenni a harcot a vallási fundamentalizmussal? Vajon mi magunk is szükségszerűen beleőrülünk abba, ha az őrülettel kell vitába szállnunk? A közösség tényleg mindig az ellen fordul, aki a józan észt próbálja megvédeni? És van-e értelme egyáltalán érvelni, ha már a racionális vita szabályai sincsenek lefektetve?

Ezek a kérdések mind ott bujkálnak a tinédzser Venya történetében, aki hirtelen támadt vallási fanatizmusával bolygatja meg az iskola rendjét. A Mártírok nem a radikalizmus lélektani eredetét, hanem társadalmi hatásait vizsgálja. A film és az alapjául szolgáló színdarab ezért egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogyan lesz egy kamaszból az ószövetség habzó szájú megszállottja. Szinte semmit nem tudunk meg a Venyában zajló érzelmi folyamatokról, azon kívül, hogy a szülei elváltak, és kissé frusztrált a szexualitása miatt.

Szerebrennyikovot sokkal inkább az érdekli, hogy mit művel a szélsőséges viselkedés daganata egy átlagos orosz közösséggel, és képes-e vajon ellenállni az efféle impulzusnak. A Mártírok lesújtó tanulsága szerint: nem nagyon. A botrányoktól irtózó iskolavezetés bámulatosan hamar behódol Venya erőszakosságának, és sokkal felháborítóbbnak találja a józan észt és tudományos tényeket védő biológia tanárnő viselkedését, mint a zavarodott diákét. A rendező korábbi filmjeiből ismert feketehumor itt is fontos elem az elkeserítő társadalmi tabló megrajzolásában: Az áldozatkaszkadőr családgyilkos egyetemistájához hasonlóan Venya története is dráma és szatíra határán egyensúlyoz. A párbeszédek például tömve vannak dörgedelmes bibliai idézetekkel, aminek abszurditását Szerebrennyikov azzal hangsúlyozza ki, hogy mindegyiket lelkiismeretesen lehivatkozza a vásznon. Bemutatja, hogy a szövegkörnyezetből és történelmi kontextusból kirángatott mondatok miként alakulnak át hatékony verbális fegyverré, amelyet bármikor be lehet vetni a „gonosszal” vívott csatában.

Persze ahhoz, hogy ez a szent háború működjön, kell egy olyan társadalom is, amelyik lelke mélyén vonzódik az autoriter gondolkodásmódhoz. A Mártírok ugyan nem aktuálpolitizál, mégis kőkemény kritikát fogalmaz meg a mai Oroszországgal kapcsolatban, amely egyre nyíltabban és büszkébben vállalja fel vezérelvűségét és „dicső” birodalmi múltját. Nemcsak a szabadgondolkodást elutasító keresztet szegezi fel Venya az iskolában, egy pillanatra Putyin mindenhol jelen lévő portréját is látjuk felvillanni a háttérben, mikor az igazgatónő épp a dühös kamasszal szembeszálló tanárt oktatja ki arról, hogy fejezze be a bajkeverést. Ezen a ponton a film emlékeztet A vadászatra is, hasonló erővel mutatva be a légből kapott vádak gyilkos erejét, és az áldozat fullasztó tehetetlenségét a rágalmakkal szemben. Végül nem marad más eszköz: a radikalizmus ellen is csak radikális performansszal lehet tiltakozni. Az egyszerre harcos és elkeseredett finálé nem hagy sok kétséget afelől, hogy a rendező szerint ki is a legnagyobb mártír ebben a történetben.

 

MÁRTÍROK (Muchenik) – orosz, 2016. Rendezte és írta: Kirill Szerebrennyikov. Kép: Vladiszlav Opeljantsz. Zene: Ilja Demutszkij. Szereplők: Pjotr Szkvorszov (Venya), Viktoria Iszakova (Elena), Julija Aug (Inga), Alekszandra Revenko (Lídia), Alekszandr Gorcsilin (Grigorij). Gyártó: Hype Film. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 118 perc.

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 37-38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13033