KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rambo 1-3.

Benke Attila

Rambo: Első vér, Rambo 2., Rambo 3. – amerikai, 1982, 1985, 1988. Rendezők: Ted Kotcheff, George P. Cosmatos, Peter MacDonald. Szereplők: Sylvester Stallone, Richard Crenna, Brian Dennehy, Charles Napier, Julia Nickson-Soul. Gyártó: Anabasis N.V., Carolco. Forgalmazó: Studio Canal. 281 perc.

 

Az Egyesült Államok Vietnam és Watergate utáni lábadozási korszakának emblematikus sztárjává vált Sylvester Stallone két klasszikus filmsorozatban is. Az 1976-os Rocky vízválasztó alkotás mind formai, mind ideológiai szempontból. A címszereplő lecsúszott sportoló mint a hetvenes évek tipikus csellengő antihőseinek leszármazottja megküzdhet egy sztárbokszolóval, akit a közönség nagy meglepetésére Rocky majdnem ki is üt a ringben. A melegszívű ökölvívó azonban még a Carter-éra teremtménye, a Vietnamért bosszút álló, reagani, keménykötésű akcióhős a Rambo-sorozatban született meg.

A klasszikus Rambo-trilógia indítódarabjában Sylvester Stallone karaktere még sokkal inkább Rocky, mint Rambo. Az Első vérben több a dráma, mint az akció, minthogy a Rocky miatt ekkorra már sztárrá vált Stallone javaslatára a film alapjául szolgáló David Morrell-könyv agresszív és kegyetlen John Rambóját megszelídítették a forgatókönyvírók. Éppen ezért a Rambóban a sérült lelkű vietnami veterán inkább a hazáért vérüket adó katonákkal szemben hálátlan amerikai kisváros fasisztoid rendőreinek áldozata, miattuk kénytelen újra zöldsapkássá válni, ezúttal az idegen dzsungel helyett az észak-amerikai vidéken. Ennek ellenére a cselekmény során csupán két ember hal meg, ők sem a főhős keze által, és Rambónak amúgy is keményebb ellenfelei a múlt traumái, mint a meglehetősen amatőr vidéki zsaruk, vagy a szedett-vedett Nemzeti Gárda.

Az Első vér tehát pszichológiailag hiteles dráma, megható és akciófilmektől szokatlan módon békés fináléval. A Rambo 2.-ben a forgatókönyvet jegyző James Cameron és Sylvester Stallone még megpróbálkoztak Rambo árnyalásával, azonban a második és a harmadik rész már a jobbos Vietnam-filmciklus tipikus darabjaiként egyértelműen a reagan-i ideológia szellemében készült. A Rambo 2. és 3. republikánus gondolatkísérletek arról, hogy a vietnami veterán (újra) bevetésre indul a délkelet-ázsiai dzsungelekbe, illetve a szovjetek „saját Vietnam”-jába, Afganisztánba, és nemcsak kimenti a hadifoglyokat, de egyszemélyes hadseregként szimbolikusan korrigálja a múltat, s megnyeri a hidegháborút az Egyesült Államoknak. Így míg az Első vérnek komoly művészi értékei is vannak, addig a folytatások csupán stílusos akciófilmek, melyek komor héroszától a hetvenévesen is kitűnő kondícióban levő Sylvester Stallone máig nem tudott elszakadni. Jóllehet, a Rambo-mítoszt Hollywood már nem veszi komolyan, hiszen A galaxis őrzői 2.-ben John Rambo kiöregedett zsoldosvezérként csupán rövid cameo erejéig tűnhet fel, az új idők akcióhőseinek gépfegyvereknél és vadászkéseknél többre van szükségük az intergalaktikus terroristákkal vagy a csúcstechnikával felszerelt háttérhatalommal szemben.

Extrák: „Így készült” werkfilmek, s az első lemezen megtalálható az Első vér alternatív befejezése, egy kimaradt jelenet és bakiparádé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13316