KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

György király

Takács Ferenc

Londoni színpadi siker nyomán készült a film az angol történelem egyik izgalmas korszakáról, III. György uralkodásáról, aki 1760-tól 1820-ig, tehát hatvan éven át volt Anglia királya. Az ő idején szakadtak el az amerikai gyarmatok Angliától, tört ki a francia forradalom, győzedelmeskedett, majd bukott el Napóleon. A film előterében egyébként inkább a magánszféra áll: az értelmes és még szakismeretekkel is rendelkező (álnéven mezőgazdasági szaklapokba író) király híres-hírhedt betegsége, s e betegség emberi és politikai következményei. György király porfíriában szenvedett, ebben a súlyos idegi tüneteket okozó anyagcsere-zavarban, amely betegséget csupán a huszadik században azonosította és írta le az orvostudomány; a tizennyolcadik század doktorai szemében a király őrült, elmebeteg volt. Betegségéről és gyógyításáról szól a film, pontosabban betegsége első jelentkezéséről és az uralkodó – ideiglenes – felépüléséről: a filmnek jó a vége, s nem követi a történetet a későbbi tragédiáig, amikoris 1811-ben III. Györgyöt uralkodásra alkalmatlanná nyilvánították, s a király élete utolsó évtizedét vakon és idegbetegen töltötte el zárt ajtók mögött, nemhogy királyhoz, de emberhez is méltatlan körülmények között.

A király teste-lelke feletti uralomért folytatott orvosi küzdelem, a megfékezés és az elnémítás durva eszközeivel űzött „gyógykezelés” egyben más uralmi-hatalmi összefüggések metaforája a filmben: a politikáé, a királyi hatalommal szemben a parlament jogkörét erősítő William Pitt miniszterelnök ügyködéséé, az apja árnyékában tehetetlenségre kárhoztatott trónörökös, a későbbi IV. György hatalmi ambíciójáé. Ez a metafora ma már persze intelligens közhely: a klinikai beszédmód és gyakorlat mint a másik ember felett gyakorolt hatalom, a gyógyítás mint büntetés, a kezelés mint abszolút szemmeltartás és mindezek titkos és titkolt hatalmi-politikai értelme – Laing-től, Szásztól, Foucault-tól és másoktól megismert és közszájon forgó antipszichiátriai-mentalitástörténeti-tudásszociológiai bölcsességek.

A film ezt az intelligens közhelyet adja közre, rendkívül kulturált, tanulságos és élvezetes módon, remek operatőri munkával, jó ritmusú rendezéssel és az angol filmek (a jelek szerint) romolhatatlan alaperényével: a szinte felfoghatatlanul pontos, fegyelmezett és minden rezdülésében tökéletes színészi munkával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=37