KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 13-as

Vincze Teréz

13 Tzameti – francia, 2006. Rendezte és írta: Géla Babluani. Kép: Tariel Meliava. Szereplők: George Babluani (Sébastien), Pascal Bongard (a ceremóniamester), Aurélien Recoing (Jacky), Fred Ulysse (Alain), Nicolas Pignon (a keresztapa). Gyártó: Les Films de la Strada. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

A film a tavalyi év egyik favoritja: a Sundance-en nagydíjat nyert, és az Európai Filmdíjak közül is elhozta „az év felfedezettjének” járót az elsőfilmes, grúz származású rendező. A mű nagyon fekete-fehér és nagyon rejtélyes, ezért magáról a történetről csak enigmatikusan lehet nyilatkozni a spoilerek elkerülése végett.

Vélhetőleg valamelyik francia tengerparti üdülővárosban járunk, ahol szezonon kívül kissé kísérteties hangulat uralkodik. Ifjú főhősünk Sébastien (a rendező karakteres arcú öccse alakítja) háztetők javítását vállalja. A film elején egy furcsa házaspárnál kezd dolgozni, azonban a megbízás teljesítése előtt a házigazda meghal, így Sébastien valószínűleg elesik a munkájáért járó fizetségtől. Időközben azonban tanúja volt egy beszélgetésnek, melyből kiderült, hogy a ház ura levélben egy fontos és jól jövedelmező munkára szóló megbízást várt. A levél véletlenül Sébastienhez kerül, s úgy dönt, beugrik az elhunyt férfi helyett, bármi legyen is a munka, amiről egyelőre semmit sem tud – a borítékban egy vonatjegy és egy szállodai szobafoglalás van.

Innen kezdve a történetet egy darabig az a fajta feszültség mozgatja, amit mondjuk a Foglakozása: riporterből ismerhetünk: mi történik valakivel, aki nem tudja, milyen kétes ügyekbe is keveredett azzal, hogy személyiséget cserélt egy idegennel? A főhőssel együtt a néző számára is fokozatosan derül ki, hogy a 13-as szám, amit a megbízóktól a következő lépésben kap, nem biztos, hogy szerencsét hoz majd.

A munkáról persze bebizonyosodik, hogy kicsit sem hétköznapi és egyáltalán nem veszélytelen. A film eredetisége mégsem annyira a rafinált és hátborzongató cselekménybeli csavarokból adódik, hanem a rendező atmoszférateremtő képességét dicséri. A kísérteties hangulat, ami az első pillanattól behálózza a filmet, apró gesztusokban, dialógusokban, tárgyakban és a szereplőválasztásokban egyaránt megnyilvánul. Nem a fordulatok, hanem a noir hangulat miatt érdemes nézni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8988