KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Francia hétvége

Horváth Eszter

Le Skylab­ – francia, 2011. Rendezte és írta: Julie Delpy. Kép: Lubomir Bakchev. Szereplők: Lou Avarez (Albertine), Julie Delpy (Anna), Eric Elmosnino (Jean), Aure Atika (Tante). Gyártó: Canal+ / Mars Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 113 perc. 

1979 nyara, Bretagne. A nyugati jóléti demokrácia egy békés szeglete, ahol van értelme aktuálpolitikai értelemben vett jobb- és baloldalról vitatkozni, vagy épp arról, ki, mit látott a cannes-i filmfesztiválon, és hogy az amerikai Skylab űrállomás valóban a breton partokon fog-e becsapódni. Mégis az az érzésünk, hogy pontosan ismerjük a helyzetet és a szereplőket, hiszen a film motorja, a hetvenes évek vége iránt érzett nosztalgia akkor is erősen él a nézőben, ha ezeket az éveket történetesen a Vasfüggönyön innen töltötte – a mostani fiatalabb generáció pedig a retro tárgyi kultúra újrafelfedezésén keresztül éli át ezt a nosztalgiát. A Francia hétvége lényegét tekintve akár a Balaton-parton is lehetnénk: nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek kavalkádja, forog a nyárs, folyik a bor (pálinka helyett, igaz, pastis), a plázson pedig mindenki arra kíváncsi, mi van a fürdőruha alatt.

Julie Delpy ötödik rendezése közel áll hozzá, hogy sablonos, a konfliktusokat elsimító, franciás könnyedségű családi vígdráma legyen. Jöhetnek záporok (jönnek is, mintegy megrendelésre, hogy a családtagoknak viccesen jajveszékelve kelljen a házba menekülniük), de a felhők mögül mindig kisüt a nap. A film azonban az érzékeny karakterválasztásnak köszönhetően elkerüli, hogy csupán emlékkönyv-bölcsességek recitálása legyen, s ez többszörösen igaz a gyerekszínészek játékára. Delpy is leginkább akkor mozog otthonosan, mikor a gyerekek történetszálát rendezi: szexuális érésük ábrázolása meglepően hiteles. A tizenegy éves Albertine szemszögéből látjuk a nagycsaládi hétvégét, amelynek során a lány felfedezi a felnőtté válás örömeit és kínjait. A Barbie babákkal imitált, majd unokatestvérével megkapó bájjal újrajátszott ágyjelenet, az első lassúzás a tinidiszkóban, az első szerelmi csalódás mind egy-egy madeleine: saját gyermekkorunkat idézi föl.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11103