KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Chucky kultusza

Bata Norbert

Cult of Chucky – amerikai, 2017. Írta és rendezte: Don Mancini. Szereplők: Allison Dawn Doiron, Brad Dourif, Alex Vincent. Forgalmazó: Universal. 91 perc.

 

Don Mancini írói képzeletéből pattant ki a Chucky névre hallgató gyilkos bábu, s rendezőként is jegyzi a rá épülő franchise hetedik epizódját, a Chucky kultuszát. Az első három rész még Gyerekjáték-trilógiaként toborzott rajongókat a vudu varázslattal életre keltett bábunak, akit az útszéli fojtogató, Chucky szelleme száll meg. Talán mert időközben a rém ámokfutása önironikussá vált, s Chucky az obszcén humorú beszólások és a gonosz tréfák terén Freddy Krueger versenytársa lett, a negyedik rész (Chucky menyasszonya) a felvállalt önparódia felé kanyarodott el.

Legutóbb a Chucky átka kísérelte meg új alapokra helyezni a szériát, anélkül, hogy megtagadta volna az önironikus előzményeket. Ezt a szálat szövi tovább a Chucky kultusza, amely négy évvel azután játszódik, hogy Chucky előző vérengzését túlélte a tolószékhez kötött Nica (akit ezúttal is a Chuckyt megszólaltató Brad Dourif lánya, Fiona alakít). Nicát azóta elmegyógyintézetben őrzik, az új történet elején azonban kevésbé szigorú, nagyobb szabadságot adó szanatóriumba szállítják – ezt használja ki a kis vörös hajú rém. Az elmegyógyintézet szürkésfehér falai, kongó folyosói és a hófödte kert láttán joggal várjuk, hogy a Chucky által kiontott vér fröccsenése és csorgása fesse élénkre a steril felületeket, s ez természetesen így is lesz. Kellemes meglepetést okoz a találékonyság és játékosság, amellyel mindez levezényeltetik: akad közöttük morbiditásában is megkapó szépségű lefejezés, de szimplán mizantróp és vérszomjas attak is (kivált a cselekmény vége felé). Az egyre elborultabb ötletek leplezetlenné teszik, hogy a Chucky kultusza nem több – és nem kevesebb –, mint parodisztikus hangolású trashfilm, amely gátlástalanul kimaxolja az ebből fakadó lehetőségeket. Így Chucky – most először – szó szerint megsokszorozódik, önreflexív fricskát adva a sorozatgyártott játékoknak és a horrorfolytatásoknak egyaránt; mindeközben beépül a cselekménybe az eredeti trilógiából visszahozott Andy figurája (Chucky ősellensége, első célpontja), s a Brian De Palmát direktben idéző stiláris túlzások (osztott vászon, szobákon átívelő daruzás, tengelyvágás) is jóleső mosolyt fakasztanak. A több felől is nyitott befejezés szinte példátlan szemérmetlenséggel ágyaz meg a folytatásnak – s ez így van jól.

Extrák: A rendező és a producer audiokommentárja, kimaradt jelenetek, kisfilmek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13551