KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ügynökség

Klág Dávid

The Good Shepherd – amerikai, 2006. Rendezte: Robert De Niro. Írta: Eric Roth. Kép: Robert Richardson. Zene: Bruce Fowler. Szereplők: Matt Damon (Wilson), Angelina Jolie (Clover), William Hurt (Allen), Lee Pace (Hayes). Gyártó: Universal Pictures / Morgan Creek Production. Forgalmazó: Intersonic. Feliratos. 167 perc.

 

Szinte mindegyik titkosrendőr elsütötte már a vásznon, hogy senkiben sem lehet megbízni. Robert De Niro vizuálisan mérsékelten érdekfeszítő, de rettenetesen lomha filmje addig viszi a mantrát, hogy már a saját szinopszisában sem bízhatunk: Az ügynökség majdnem három órán keresztül a CIA megalakulásának háttérinformációival és az amerikai titkosszolgálat fikciós, de megtörtént eseményeken alapuló kavarásaival hiteget, hogy aztán egész idejét egy robotérzelmű kém sekélyes morális és családi konfliktusaira pazarolja. Életrajzi film egy több, valós személyből összegyúrt fantomról, aki végigélte a második világháborút, a hidegháború különböző fázisait a Disznó-öböltől kezdve a space race-en át a CIA épületének megnyitásáig, de a szolid patriotizmust kivéve semmi jel nem mutat arra, hogy akár minimálisan is élvezte volna az évek során önként magára vállalt teendőket. És ezt a komor homályt semmi és senki nem képes feloldani, hiányzik a kém- és paranoia-filmek teljes eszköztára, a suspense, az intrika és a rejtélyes duplafenekű dialógusok; ráadásul az erősen megkérdőjelezhető, a legkisebb szöveges karakterekre is szándékoltan ismert arcokból toborzott szereposztás – hosszú hiátusából visszatérő, teljes egy percig használt Joe Pescivel az élen – a filmet egy olyan fásult (és hamis!) történelemkönyvé degradálja, ami pont arról szól a legkevésbé, amiről mindenki szeretné, és arra hegyezi ki saját magát, ami senkit sem érdekel. Pedig szinte minden egyes kimondatlan mozzanat az amerikai titkosszolgálat korabeli működésében köteteket tud megtölteni, de ezek szerint egy igazi pillanatképért még várnunk kell az ugyancsak kérdéses valóságtartalmú, de messze érzelemdúsabb James Ellroy-életmű újabb adaptációira.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9208