KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csúf igazság

Vajda Judit

The Ugly Truth – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Luketic. Írta: Nicole Eastman és Kirsten Smith. Kép: Russel Carpenter. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Katherine Heigl (Abby), Gerard Butler (Mike), Bree Turner (Joy), Eric Winter (Colin), Nick Searcy (Stuart). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 96 perc.

 

A harmadik screwball comedy érkezik gyors egymásutánban hazánkba (korábban lásd: Nász-ajánlat, Férj és féleség), és minőségük egyértelmű fejlődő tendenciát mutat. A csúf igazságban egy tévés producernőt ismerünk meg, aki szívében egyre kevesebb reménnyel keresi az Igazit, sőt listaállítási mániájával sokkal inkább a Tökéletest. A legnagyobb pofont az élettől mégsem akkor kapja, amikor randevúival újra és újra kudarcot vall, hanem amikor a vezetőség egy tenyérbe mászó hímsovinisztát rak be műsorvezetőnek a show-jába…

Robert Luketic eddigi pályája során főként romantikus komédiákat rendezett (Doktor Szöszi, Nyerj egy randit Ted Hamiltonnal!, Anyád napja; egyetlen olyan munkája, ami nem ebből az alműfajból való, a 21 nem is sikerült túl jól), amelyekben szinte semmi innovatívat nem hoz, csupán jól bevált kliséket variál szórakoztatóan. Természetesen A csúf igazságban is ősrégi recept alapján dolgozik (az alaphelyzet némileg A csábítás elméletére emlékeztet, az éttermi jelenet pedig egyértelmű megidézése a Harry és Sally című klasszikusnak): ezúttal is ez lesz sikerének titka.

Új filmjében minden előre kiszámíthatóan történik, de flottul megírva és pergő párbeszédekkel fűszerezve (melyek közt üdítő újdonságként – egy fősodorbeli romkomhoz képest – meglepően sok politikailag inkorrekt, ámde roppant szórakoztató durvaságot találunk). Művének legnagyobb hibája azonban, hogy női főszerepét az a Katherine Heigl játssza, akinek sótlan imidzse ugyan kapóra jött a Felkoppintvában, de határozottan nem komikai alkat. A külső segítséget ezúttal az univerzalitását ismét remekül bizonyító Gerard Butler jelenti, akinek jelenléte nélkül a film első 10-15 perce unalmas és üres, utána azonban kissé öregedésnek és hízásnak indult, ám még mindig szívdöglesztő felmentő seregként jön, és magával ragadóan komédiázik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9900