KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Köszönöm, jól!

Kránicz Bence

Dakujem dobre – szlovák-magyar, 2012. Rendezte: Prikler Mátyás. Írta: Prikler Mátyás és Marek Lescák. Kép: Peter Balcar és Milan Balog. Zene: Dusan Kozák. Szereplők: Mokos Attila (Attila), Miroslav Krobot (Miroslav), Várady Béla (Béla), Zuzana Mauréry (Zuzana). Gyártó: MPhilms. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 133 perc.

 

A 2011-es Filmszemlén nálunk is vetítették Prikler Mátyás főiskolásként forgatott, azonos című kisfilmjét. Akkor a Diákzsűri fődíját kapta a szlovákiai magyar rendező munkája, ami eleve nagyjátékfilmnek íródott, és éppen a fesztiválsikerek hatására készülhetett el az eredetileg tervezett változat. A több mint kétórásra hízott végső verzió lehetőséget adott Prikler számára, hogy a gyerekei által idősotthonba száműzött nagypapa rövidfilmes története mellett két, hasonlóan nyomasztó szituációt mutathasson be, társadalmi tablóvá kerekítve a cseppet sem irigylésre méltó, ám túlontúl ismerős élethelyzeteket.

A hosszú beállításokban kibontakozó, Dogma-stílben alulvilágított jeleneteket szemlélve semmiképp sem a filmtörténet vidámabb darabjai ötlenek fel a nézőben. A Köszönöm, jól! előképeit inkább Tarr Béla korai szociodrámái, Robert Altman sokszálú mozaikfilmjei és a kortárs román mozi jeles alkotásai között kereshetjük. Noha az ábrázolt sorsképletek egyetemesek, az átható kelet-európai depresszió az utolsó füstszagú faliszőnyegen is érezhető – az első perctől kezdve tudjuk, hol járunk. Abban a hétköznapi purgatóriumban, ahol egy családi vitában pillanatok alatt húsbavágóan kegyetlen, visszavonhatatlan mondatokat vághatnak egymás fejéhez a magukból kikelt rokonok, és ami akkor sem igen lenne elviselhetőbb, ha éppen nem sújtaná gazdasági válság a vidéket. A kihűlő érzelmek és szétcsúszó életek erős színészi pillanatokat eredményeznek, a ragyogó szereplőgárdából talán a kidobott férjet alakító Mokos Attila emelhető ki külön. Számos erénye mellett Prikler elsőfilmje kijózanítóan hathat a magyarországi néző számára, amennyiben viszonylag problémamentesnek mutatja a szlovák-magyar viszonyt, ráirányítva a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi kérdés mit sem számít, ha az emberi együttélés alapjaiban bizonyul lehetetlennek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11685