KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megtorló

Kovács Marcell

 

A Megtorló társával beront a jakuzák főhadiszállására, legéppuskázza a legénység nagyját, két testőrt felnyársal, kitekeri a fülbevalójával ölő sárkánylady nyakát, végül kést hajít a főnökasszony homlokába. A Marvel mókásan brutális képregényfolyamának első, tizenöt évvel ezelőtti filmes feldolgozásában a fekete hajú Dolph Lundgren alakította főhős katonás határozottsággal végzi feladatát. Az új változat főszereplője, Thomas Jane is fekete most, de a tekintete egy bárányé. Az ő Megtorlója érzékeny és sebezhető, bambán gyászolja elveszített családját, feltehetőleg a folytatásokra hagyva gyilkológépi természetének kiteljesedését. Nem is igazán harcias: a verekedés egyáltalán nem megy neki, de lőfegyvert is alig használ, szívesebben robbant a távolból, vagy ugrasztja egymásnak ellenfeleit fondorlattal. Ráadásul a sötét New York helyett a napfényes Floridában teszi mindezt, ami legalább olyan merész húzás a filmesektől, mint könnyekkel áztatni Hulk szögletes arcát. Csakhogy amíg Ang Lee szellemes, képregénykockákat idéző látvánnyal kísérte sajátos értelmezését, Jonathan Hensleigh filmje alig nyújt vigasztalást. Egy A jó, a rossz és a csúfot idéző, megzenésített bunyó, egy henryfondás összecsuklás és néhány közepes poén színesíti a Marvel-sorozat eddigi legjelentéktelenebb darabját. Pedig az annak idején a Piszkos Harry és a Bosszúvágy sikere hatására született, emberfeletti képességek híján csupán jókora gépfegyverére támaszkodó képregényfigura most, a bosszúfilmek reneszánszával méltóképpen térhetett volna vissza igazi terepére, a moziba. „Tíz másodperc régi John Woo” – így jellemzi egy szemtanú a Megtorló egyik támadását a képregényben. A látványos akcióktól mentes, verőfényes filmváltozat azonban inkább egy mozgalmasabb Miami Vice-epizódra emlékeztet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1987