KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sebezhetetlen

Köves Gábor

 

Számítógép-designból és marketingstratégiából nem lehet komolyan vehető, célcsoportot nem ismerő mesét gyúrni. Ez még akkor sem megy, ha az embert éppenséggel George Lucasnak hívják. Ha már Lucas is besorolt a technikai vívmányok és a kiszámítható profit bűvöletében víziójukat (ha egyáltalán volt nekik ilyen) vesztett rendezők sorába – márpedig a tavalyi Baljós árnyak erre engedett következtetni –, akkor nagy kérdés, ki fog nekünk, a moziban vigaszt keresőknek mesélni. Amikor M. Night Shyamalan saját anyagból megrendezte a Hatodik érzéket, és emlékezetes trükkjével, a filmet teljes egészében átértelmező befejezéssel bankot robbantott, szakmai felkészültségén kívül még nem adta jelét annak, hogy a szíve is a helyén van. A meglepő gyorsasággal elkészített „follow-up” meghozta a választ: újra van mesélőnk. Pedig minden jel arra utalt, hogy A sebezhetetlennel az egy évvel korábbi siker felmelegítését kapjuk: a helyszín (Philadelphia – az Indiából áttelepült rendező második otthona), az évszak (ősz), az alaphelyzet (hétköznapi hős – emberfeletti képesség), a sztár (Willis), a hangulat (csöndbe fojtott fájdalom) ugyanaz, a női szerep megint csak marginális, a gyerekszereplő pedig a Hatodik érzék szellemlátó kisfiújának mása. Jó darabig ismét az orrunknál fogva vezetnek, s félő, hogy ugyanoda terelnek, mint korábban. Valahol félúton azonban kiderül, hogy a hasonlóságok ellenére nem ugyanabba a mérnöki precizitással megszerkesztett labirintusba, hanem egy játékos fantázia szülte mesébe kerültünk. A valóság és a fantázia határán hol ide, hol oda billen a történet, s végül összemosódik a két világ, csakúgy, ahogy az egy képregény-faló kiskamasz fejében történik. Shyamalan is így olvashatta a filléres füzeteket, hasonló élményre én is emlékszem. Talán badarság az egész, aludjunk rá egyet..., de mozi a javából!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3214