KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Herczenik Miklós (1930–1985)

Gaál István

 

Búcsúzni kell valakitől. Munkatárstól, kipróbált baráttól, vagy egyszerűen: tőle, Mikitől. Búcsúztatni őt mindörökre immár.

Szakmánk egyik kiválósága volt, bár a koporsóját szállító kocsi előtt gyászhuszár nem vitt selyempárnát tarkálló kitüntetésekkel.

Jellemző...

Szerényen, megbízhatóan, alázattal végezte munkáját. Képességeivel sohasem hivalkodott, mindig alárendelte személyes ízlését a látvány törvényének; szabatosan, pontosan világított, a jelenet hangulatának megfelelően.

Egyike volt Eiben István legtehetségesebb tanítványainak. 1954-ben végezte a főiskolát. 1955-ben már filmtörténetünk kimagasló egyénisége: Szőts István mellett készíti el életének első nagyszabású munkáját. A magyar dokumentumfilm történetében talán ez a legszebben fotografált munka. Kövek, várak, emberek...

1959-ben lép ismét a kamera mögé: a Gyalog a mennyországba az első játékfilm, amelyet fényképez.

Azután rendre sorakoznak filmjei; népszerű operatőr, divatja van, mint nálunk ez olyannyira szokásos rendezők, színészek, operatőrök pályáján.

Két alkalommal dolgoztunk együtt: a Zöldár és a Keresztelő című filmeket készítettük 65-ben, illetve 67-ben. Több volt, mint kivitelező; ötleteit, tanácsait mindig átgondoltan, és sohasem tolakodóan mondta el.

Saját ötletéből készült az Egy régi villamos című kisfilm. Ismeretterjesztő könyvet irt Bán Róberttel, megosztván mesterségünk titkait a nézőkkel.

A lexikon tanúsága szerint huszonkét játékfilmet fényképezett. Egy éve fejezte be a Palásthy-rendezte Kálmán Imre-filmet. Ez volt az utolsó...

Ötvenhatodik évébe lépett. A védett korba – tragikus hirtelenséggel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5867