KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ördögfajzat

Harmat György

Az a Vitautasz Zsalakjavicsusz írta ezt a filmet, aki 1966-ban a talán máig legjobb litván filmalkotást, a Senki sem akart meghalni című feszült drámát rendezte. Most zsúfolt cselekményű, sok sablonnal operáló forgatókönyvet írt, amelyből rendező kollegája expresszív, ám lassú tempójú filmet forgatott.

Janisz, a cselédből módos gazdává emelkedő parasztfiú sorsát kísérhetjük végig a század első harmadának Litvániájában, attól a pillanattól fogva, hogy gyerekként beleharap gazdája kezébe. Megalkuvások és tragikus események során jut el odáig, hogy végül kimondhassa: „A magam ura vagyok. Senki nem parancsol nekem.” Örömöt azonban már nem képes érezni. Az Ördögfajzat gyakran közelíti meg azt a határt, amikor igazán hathatna, az efféle történetek szabvány menetéből mégsem zökken ki, mert melodramatikus hangja időnként nevetést fakaszt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6461