KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szuperexpressz

Zsilka László

 

Nincs unalmasabb valami, mint egy szemmel láthatóan borzasztó érdekfeszítőnek szánt bűnügyi film, amely végül semmiféle izgalmat nem vált ki a nézőben. Nemcsak azért, mert a téma már untig ismert: ha a banditák nem kapják meg a pénzt, robban a bomba, ezúttal egy szuperexpresszen. Hanem azért is, mert a Szuperexpressz szereplőinek játéka színtelen, a rendezés együgyű. (Persze, nem tudjuk, hogy a japán közönség körében miként hat a szituációtól független, állandó rezzenéstelen arc, a semmibe révedő tekintet – történjék bármi.) Ez a stílus, ebben a filmben, inkább komikus, mint drámai. És a rendező hiába veti be a nyugat-európai tucat-krimikből ismert összes hatáskeltő elemet: az autósüldözést, a pisztolypárbajt, a pánikot, a kritikus időponthoz közeledő óramutatót – a film ennek ellenére összefüggéstelen epizódokra esik szét, bármelyik jelenet fölcserélhető, némelyik akár el is maradhatna, nem szolgálja a végkifejletet. A csapnivaló dramaturgiához társul még valamiféle erkölcsi mondanivaló arról, hogy nem jó a hatalommal ujjat húzni, mert hiába vagyunk elszántak, a rendőrség még elszántabb.

Ilyenformán csupán a 220 kilométeres sebességgel száguldó, halálos pontossággal közlekedő csodavonatban gyönyörködhetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7076