KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

VIII. Henrik magánélete

Karcsai Kulcsár István

 

Korda Sándor angliai filmes pályafutásának – és egyben az angol hangosfilmnek is – első, valóban átütő erejű világsikerét jelentette ez a film. Bíró Lajos, Korda filmírója, dramaturgja, baráti tanácsadója így emlékezett a kirobbanó siker előzményeire: „Mindenét rátette erre a filmre... Az ingét, kabátját, kalapját... Ha ez a film megbukik, ott marad Korda anyaszült meztelenül.” Mint tudjuk, Korda korántsem maradt meztelen, és a film ma, lassan már ötödik évtizede, él. Az a fajta film ez, melyet „történelem papucsban” néven szoktunk emlegetni. Szatirikus hang, gúnyos fintor jellemzi ezt a stílust. Emberközelbe hozza hősét, legyen az bármilyen nagy történelmi személyiség. Ezzel a hangvétellel már a némafilm korában Lubitsch is próbálkozott, de itt, Kordánál teljesedett ki igazán. Nem a történelem hiteles krónikája pereg le szemünk előtt, hanem a huszadik századi Angliában élő kultúrált és szellemes rendező tart görbe tükröt a történelemnek, és ebben a tükörben általános emberi gyengék villannak vissza felénk. Korda bravúrosan elkerüli a morbidság veszedelmét, mely ott kísért a témában, és szellemes, találó persziflázst alkot a hitveseit oly gyorsan fogyasztó király történetéből. A film főszereplője Charles Laughton ugyancsak ebben a filmben alapozza meg igazán világhírét. Kegyetlenségből, gőgből, humorból és elesettségből szőtt, felejthetetlenül groteszk király-figurájával kitörölhetetlenül beírta magát az angol- és a világ-filmtörténetbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7573