KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete folyó

Csala Károly

Idestova két éve láthatták már néhányan ezt a filmet Budapesten – akik a Kubai Filmnapok alkalmából beültek a Tanács mozi nézőterére. Az akkori választékból kimagaslott Manuel Pérez műve.

Nem közismert dolgokról beszél ez a film, tudni kell hozzá a közelmúlt kubai történelméből legalább annyit, hogy a forradalom győzelme után Escambray tartományban a korábban Fidel Castro oldalán harcoló gerillaosztagok egy része tovább folytatta a fegyveres ellenállást – a forradalmi népi hatalom ellen. Erről jó pár évig maguk a kubaiak sem sokat beszéltek, különösképpen nem a filmművészetük. Mi volt az oka a partizánok pálfordulásának, annak, hogy népi ellenállókból lassacskán a Miamiba szökött ellenforradalmárok – korábbi ellenfeleik – ügynökségévé váltak? A földkérdés. A nagybirtokokon szervezett állami gazdaságok és a kisbirtokok szövetkezetesítése, ami ezeket a javarészt nincstelen vagy kisbirtokos parasztokat a nálunk is ismert válaszút elé állította: magántulajdon vagy közös gazdaság.

Ezt a hátteret ismerve talán nem szűkül le szemünkben a Fekete folyó (a filmben egy majorság neve) históriája két férfi évekig húzódó párviadalává, aminek felületes nézetben látszhatik. A két főszereplőt ugyanis – a Sergio Corrieri alakította Tirsót és a chileiből kubai színésszé lett Nelson Villagra játszotta Chanót – még a forradalom előtti események állították szembe egymással.

Hosszú, de izgalmakban bővelkedő film ez, két nagyszerű színésszel, átlagon felüli operatőri teljesítménnyel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7703