KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/szeptember
POSTA
• Martin Ferenc: A másik oldalról

• Alexa Károly: Tékozló fiúk A nagy generáció
• Szekeres László: Beszéljünk őszintén Vita a filmgyártásról
• Márton László: A kamera jeges gyöngédsége Bolwieser
• Györffy Miklós: Rainer Werner Fassbinder
• Kovács István: Az Ő nemzedékük A „lengyel filmiskola”
• Kovács István: Sírvers Krzysztof Kamil Baczynskinak
• Schubert Gusztáv: A játék merészsége Amatőrfilm-fesztivál
• Baló Júlia: Művészfilmek otthonaiban
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Újra Donaldék
• Nóvé Béla: A hivatalos változat
• Hegyi Gyula: Vabank II.
• Faragó Zsuzsa: A csapat
• Baló Júlia: Maradok hűtlen híve
• Vida János: A Saolin templom szent köntöse
• Farkas Ágnes: Mesebolt
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Népművelés vagy önismeret? Veszprém után
• Kovács András Bálint: Konszolidált fiatalság A Fiatal Művészek Stúdiójáról
VIDEÓ
• Csörögi István: Videoclip vagy amit akartok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Magyar József (1928–1998)

Varga Balázs

 

Színész szakon kezdte a Főiskolát, egy osztályba járt Soós Imrével, Horváth Terivel és Váradi Hédivel, pár hónappal később azonban váltott. Két évet tanult Moszkvában is, végül rendező-operatőrként végzett. Az ötvenes évek végén a fiataloknak teret engedő Budapest Filmstúdióban a téeszesítésről készített dokumentum-játékfilmje, A mi földünk csak súlyos kompromisszumok árán került ki a dobozból. Folyamatosan, gyorsan dolgozott. A hetvenes évek elején két szatirikus játékfilmet is jegyzett (A vőlegény nyolckor érkezik, Illatos út a semmibe), majd újra a dokumentumfilm felé fordult. Legnagyobb sikereit mind a szakma, mind pedig a közönség körében a nyolcvanas években, a „mi-filmekkel” aratta. A Mi, büszke magyarok a nemzettudat, A mi családunk a gyermeknevelés, A mi iskolánk az iskolarendszer problémáit tárgyalta, A mi kis ügyeink a keszthelyi Helikon-kastély körüli zűrös ügyletekről, az Időzített bombáink a Medicor vállalat autóbuszának annak idején nagy port felvert tragikus balesetéről szólt. Filmjei egy-egy társadalmi jelenséget, közéleti visszásságot pécéztek ki és jártak körül, jobbára kritikus, szatirikus hangnemben – ez az attitűd inkább a hetvenes évekre volt jellemző, a következő évtizedben már néha idegenül hatott. Nem volt ellenzéki, de a rendszer apologétája sem. A többes szám első személyben megfogalmazott filmcímek nem csak grammatikai kategóriát jeleztek: Magyar József munkáit a politikai szerepvállalás, a társadalmi elkötelezettség hevítette. Mindig sokakat érintő témákkal foglalkozott, több dokumentumfilmje százezres nézőszámot produkált a mozikban. Nyert Mannheimben, Oberhausenben, Karlovy Varyban. Nem volt iskolaalapító, formákat megújító originális alkotó, de hamar megtalálta a saját hangját. Halálával a magyar dokumentarizmus egyik kismestere távozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3833