KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/szeptember
POSTA
• Martin Ferenc: A másik oldalról

• Alexa Károly: Tékozló fiúk A nagy generáció
• Szekeres László: Beszéljünk őszintén Vita a filmgyártásról
• Márton László: A kamera jeges gyöngédsége Bolwieser
• Györffy Miklós: Rainer Werner Fassbinder
• Kovács István: Az Ő nemzedékük A „lengyel filmiskola”
• Kovács István: Sírvers Krzysztof Kamil Baczynskinak
• Schubert Gusztáv: A játék merészsége Amatőrfilm-fesztivál
• Baló Júlia: Művészfilmek otthonaiban
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Újra Donaldék
• Nóvé Béla: A hivatalos változat
• Hegyi Gyula: Vabank II.
• Faragó Zsuzsa: A csapat
• Baló Júlia: Maradok hűtlen híve
• Vida János: A Saolin templom szent köntöse
• Farkas Ágnes: Mesebolt
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Népművelés vagy önismeret? Veszprém után
• Kovács András Bálint: Konszolidált fiatalság A Fiatal Művészek Stúdiójáról
VIDEÓ
• Csörögi István: Videoclip vagy amit akartok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Drágám, a kölykök összementek

Kövesdy Gábor

 

Mikor hét évtizeddel ezelőtt egy bizonyos irodalmi hős szörnyű féregként ébredt nyugtalan álmából, az olvasó bizony meghökkent ezen. Mára az efféle témák a tömegkultúra közhelyeivé lettek. Igaz, e filmben nem átváltozásról van szó, csupán bolhányivá zsugorított hősökről. Ám ezúttal ne valamely transzcendens erőt sejtsünk a háttérben; mindez egy kissé habókos high-tech-barkács műve, – no és persze a véletlené, amely itt egy eltévedt baseball-labda képében teljesíti be a könyörtelen dramaturgiai szükségszerűséget. Négy hangyányi főhős, a szórakozott papa által a kertbe kisöpörve... Innen sokféle folytatás képzelhető el: a szórakoztató kalandfilmtől a filmijesztgetés sok hatásos elemével feldúsított horrorig. Mindenből kapunk egy keveset, azt is szelídített, soft-változatban. E fordított Lilliput nem a félelemkeltés, hanem elsősorban a szórakoztatás színtere: egy miniatűr, házi Disneyland. Persze a rendező ügyel rá, hogy a film közben végig érezhető legyen a happy-end megnyugtató ígérete. így nincs akadálya, hogy ijesztgetős filmjéből igazi vígjáték kerekedjen. Sajnálhatjuk, hogy a poénok jó része ugyanarra a komikus alaphelyzetre épül, s kár, hogy a mesét megterheli néhány odakent filmvégi tanulság. Egyébként kellemes nyáresti szórakozás, gondosan kidolgozott látványvilággal, bravúros trükkfelvételekkel. Mióta egy hangya szemével láttam a világot, magam is jobban ügyelek, nehogy megijesszem, netán eltapossam Isten valamely önhibáján kívül parányi teremtményét, legyen az bármily undok féreg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4385