KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/szeptember
POSTA
• Martin Ferenc: A másik oldalról

• Alexa Károly: Tékozló fiúk A nagy generáció
• Szekeres László: Beszéljünk őszintén Vita a filmgyártásról
• Márton László: A kamera jeges gyöngédsége Bolwieser
• Györffy Miklós: Rainer Werner Fassbinder
• Kovács István: Az Ő nemzedékük A „lengyel filmiskola”
• Kovács István: Sírvers Krzysztof Kamil Baczynskinak
• Schubert Gusztáv: A játék merészsége Amatőrfilm-fesztivál
• Baló Júlia: Művészfilmek otthonaiban
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Újra Donaldék
• Nóvé Béla: A hivatalos változat
• Hegyi Gyula: Vabank II.
• Faragó Zsuzsa: A csapat
• Baló Júlia: Maradok hűtlen híve
• Vida János: A Saolin templom szent köntöse
• Farkas Ágnes: Mesebolt
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Népművelés vagy önismeret? Veszprém után
• Kovács András Bálint: Konszolidált fiatalság A Fiatal Művészek Stúdiójáról
VIDEÓ
• Csörögi István: Videoclip vagy amit akartok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisapák és nagyapák

Vanicsek Péter

A film főszereplője egy család, Lukovék. Egy nő és három férfi: nagyapa, apa, unoka. Így vagy úgy mindannyian hátrányos helyzetűek. A legifjabb és legidősebb generáció képviselői, a kamasz unoka és a nagyapa azért, mert nekik még/már nem szabad megtenniük bizonyos dolgokat. Az apa személyiségét az önmagával való azonosulás tartós zavarai jellemzik: volt már apja fia, gyermeke apja, de sohasem volt még önmaga. A feleség helyzetét akár meg se említsük.

Miközben peregnek a könnyes és vidám, de leginkább közömbös percek, a rendező olyan gátlástalanul elegyít különböző filmes elemeket, stílusokat, akárha kezdő pincérként uborkasalátát szolgálna fel a képviselőfánkhoz. Mire a nagyapa a film végén a szerelem révébe ér, mi nézők rádöbbenünk: semmi olyat nem tudtunk meg Lukovékról, amit első pillantásra ne sejtettünk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6463