KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/október
• Bikácsy Gergely: A kések és a formák Zuhanás Hitchcockkal
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Koltai Ágnes: A bűn története Krimi magyar módra
• Schubert Gusztáv: Madárkák és kalitkák Beszélgetés Böszörményi Gézával
• Sipos Júlia: Városszéli filmesek A Kőbányai Amatőrfilm Stúdióban
• Létay Vera: Az összergasztott tányér A Hold kegyeltjei
• Ciment Michel: A tárgyak eltörnek és elkopnak Beszélgetés Otar Joszelianival
• Lukácsy Sándor: Zártkörű pokol Swann szerelme
• N. N.: Proust – filmen
FESZTIVÁL
• Fáber András: Egyének és társadalmak Karlovy Vary
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Lutra
• Reményi József Tamás: A nyugodt Nap éve
• Hirsch Tibor: Lenni vagy nem lenni
• Báron György: Break 2.
• Vida János: A befejezetlen játszma
• Schreiber László: Szerelem és galambok
• Kabai József: Sólyomasszony
• Vida János: Foglalkozása: mesterlövész
• Máté J. György: Minőségi csere
• Kabai József: A tangóharmonikás ember
• Kovács Ágnes: Féktelenül
• Faragó Zsuzsa: Törvényes esküvő
TELEVÍZÓ
• Buda Béla: A sorselemző sorsa Potréfilm Szondi Lipótról
KÖNYV
• Báron György: Aki filmművészetet álmodott
KRÓNIKA
• N. N.: Mindennap filmklub
• Erdély György: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• Peternák Miklós: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Visszatérés a Paradicsomba

Kis Anna

 

Nők, kokó, hasis, olcsó egzotikum. Tony, Sheriff és Lewis, azaz az életet kétpofára habzsoló New York-i aranyifjak, ártatlan bűnbarlang, kéjes hétköznapi fertőben fürdő vakáció – Malajziában. Majd két konszolidált, becsületes munkával töltött New York-i év, szépen berendezett lakás, menyasszony, perspektíva. S ekkor a városi békébe suttyomban berágja magát egy alattomos erkölcsi dilemma, egy lehetetlen végkifejlettel kecsegtető morális, vérre és lelki üdvösségre menő pókerjátszma. Lewis ugyanis nem tér meg a vakációból. Egy angolszász normák között rendeltetésszerűen fejlesztett lélek számára felfoghatatlan gikszer következtében ottragadt Malajzia sötét börtönrendszerében, napjai meg vannak számlálva, feje felett ellentmondást nem tűrően lebeg a hajlíthatatlan, idegen törvénykezés szigora, nyaka körül szorul a hurok. A szó szoros értelmében. Leheletnyi Szeget szeggel utánérzés sejlik fel a morál, a törvény és az egyén önkényének problematikájában.

A néző egy 111 perces interaktív, önismereti pszicho-dráma-foglalkozás közepébe csöppent, ami egyáltalán nem baj, legalább van mivel szórakoznia a súlyos problémát kevéssé fajsúlyosan tárgyaló film olykor vontatott, feledhető percei alatt. Némi izgalmat hoz a rafináltra tervezett végkifejlet: a hátralevőkben tovább forog az erkölcsi kocka, szövődik igaz szerelem (a mindig kéznél lévő műfaji adu ász), az igazság bajnokát hazugságon kapjuk, a gyávából lesz a bátor és a rendes fiú futamodik meg, Lewis-szal pedig nem a baráti hűtlenség és nem is a távol-keleti csökönyösség végez, hanem az ocsmányul telhetetlen, szenzációéhes amerikai média. A törvény az törvény, az önkény meg önkény, így aztán nincs mit csodálkoznunk, ha a műfaj sem képes önnön törvényein felülemelkedni: korunk hőse a szerelmes hős, de mielőtt piedesztálra emelnénk, jellemét egy még a mi gyomrunk számára is bevehető, kompromisszumos sanyargatással pallérozzuk, a konszolidált házasságot nem bolygatjuk, de csak a futottak még kategóriában kap helyet, Lewis pedig maradhat nyugodtan áldozat, hisz kicsit bekattant, különösebben nem jóképű és amúgy is csak az orangutánokat szerette. Mi tagadás, ez sem az ő filmje volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4575