KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/október
• Bikácsy Gergely: A kések és a formák Zuhanás Hitchcockkal
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Koltai Ágnes: A bűn története Krimi magyar módra
• Schubert Gusztáv: Madárkák és kalitkák Beszélgetés Böszörményi Gézával
• Sipos Júlia: Városszéli filmesek A Kőbányai Amatőrfilm Stúdióban
• Létay Vera: Az összergasztott tányér A Hold kegyeltjei
• Ciment Michel: A tárgyak eltörnek és elkopnak Beszélgetés Otar Joszelianival
• Lukácsy Sándor: Zártkörű pokol Swann szerelme
• N. N.: Proust – filmen
FESZTIVÁL
• Fáber András: Egyének és társadalmak Karlovy Vary
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Lutra
• Reményi József Tamás: A nyugodt Nap éve
• Hirsch Tibor: Lenni vagy nem lenni
• Báron György: Break 2.
• Vida János: A befejezetlen játszma
• Schreiber László: Szerelem és galambok
• Kabai József: Sólyomasszony
• Vida János: Foglalkozása: mesterlövész
• Máté J. György: Minőségi csere
• Kabai József: A tangóharmonikás ember
• Kovács Ágnes: Féktelenül
• Faragó Zsuzsa: Törvényes esküvő
TELEVÍZÓ
• Buda Béla: A sorselemző sorsa Potréfilm Szondi Lipótról
KÖNYV
• Báron György: Aki filmművészetet álmodott
KRÓNIKA
• N. N.: Mindennap filmklub
• Erdély György: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• Peternák Miklós: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Odegnál Róbert: Rév – A hívó

Brutális trip

Mersich Gábor

Hosszú évek kínkeserves próbálkozásai után megszületett az új magyar művészi képregény.

 

A – legjobb francia hagyomány alapján – keményborítós album Philip K. Dick kifacsart logikájú írásaira emlékeztető történetének főszereplője egy úgynevezett hívó, más szóval lencse – egy amolyan látnoki képességekkel megáldott-megvert ember. „Egy jövőbeli sámán”, polgári nevén Colm Varela. Képességei különféle tudatmódosító szerek által kelnek életre: révületében tudata fényérzékeny papírlapokba égeti a jövőből felrémlő képeket. E képekből kell(ene) összeállítania, mi is történik majd valójában. A kérdés csupán az: el tudja-e dönteni, létezik-e, és ha igen, melyik a tudaton kívüli valóság, és mi az elme – és a szer – gonosz játéka.

Mindjárt a kezdésnél feltűnik egy figura, „a vermek ura”. Nem tudni, flashback-e vagy csupán álom; a gyermekkorból itt rekedt mumus, vagy egy hagymázas rév-rémkép. Nem tudjuk, és hősünk sem, hogy mit akar, amikor ezt hajtogatja: „Hozd el nekem!”. Mágikus szavak. A történet egyik kulcsfigurája, fontos ponton lép (köz)be újra, miután ipari hulladékból és szemétből felépítette önmagát. Rozsdás gólem. (A jiddis hagyomány szerint a prágai gettóban elrejtett rettenetes erejű agyagmonstrum, akit a rabbi úgy kelt életre, hogy a homlokára vési az igazság jelét.) A „rozsdást” a félelem hozza elő. De talán nem is a hívó saját félelme ő, hanem egyfajta kollektív félelem megtestesülése. Mert más szereplőkkel együtt a hívó is megkapja a maga „istenítéletét” (olyan drog, melyet kivégzéshez használnak; hatására az embert saját félelmei és szorongásai fojtják meg), s míg a többiek belehalnak, őt megmenti a megidézett rém.

Talán éppen ezért „hívó”: semmi sem csak a sajátja, hanem mindannyiunk közös jövőjét, érzéseit képes előhívni. De tud-e ezzel valamit kezdeni?

Odegnál képregényének sötét és cinikus humorára jellemző, hogy ebben a jövőbeli világban az ilyen képességű emberek piackutató cégeknél dolgoznak, prognózisokat készítenek. „Természetesen” szer hatása alatt. A nagy cégeknél tiszta, minőségi anyag jár (TaroT®), míg a kispénzűeknek be kell érniük a koszos, felütött cuccal (Nectar®). A sztori belső logikája is amolyan elfuserált trip módján építkezik.

És mint ilyen, a történet a képi világával, t(r)ipográfiájával (van, ahol készakarva olvashatatlan a szöveg, néhol logók illetve tag-ek, graffiti-motívumok jelennek meg) együtt tökéletes egységet alkot. A fekete dominál, ebből tűnnek elő, majd hullanak vissza a tárgyak, a szereplők. Nincsenek a „hagyományos” képregényekre jellemző élesen elválasztó keretek – itt az oldalak sajátos belső kompozíciós és színdramaturgiával élnek, ami első látásra néha össze is zavarja az egyszeri olvasót. Ez nem baj, viszont az egy kicsit zavaró, hogy az egész képregény éppen egy árnyalatnyival sötétebb lett a nyomdában, mint amilyenre az alkotó szánhatta. Ugyanis rengeteg apró, mívesen megmunkált részlet alig kivehető a nagy sötétségben. Sebaj, böngészni kell!

Építészeti háttere brutálisan anyagszerű, monumentális és nyomasztó. Míg Gotham City házain a vízköpők a kreatívan rémisztgető gótikából erednek, itt az épületek és az azokat díszítő szobrok a XX. századi totális diktatúrák sivár vigasztalanságát hordozzák magukon. Egy kicsit a Szárnyas fejvadász, egy kicsit az Alient tervező H. R. Giger vizualitása köszön vissza.

Koszos, karcos, nyomasztó világ.

A történet belső rendszere megengedi az apróbb-nagyobb ugrásokat, és a karakterek kidolgozatlansága is „a kevesebb több” elve alapján működik. Az olvasó rákényszerül, hogy maga pótolja ki a hiányzó részeket. Így lehet, hogy többszöri olvasásra is újabbnál újabb, valóban megvilágosodás-erejű felismerések birtokába juthatunk.

A mű egy trilógia első darabja. Várjunk hát türelemmel.

 

 

Odegnál Róbert: Rév – A hívó. Vad Virágok Könyvműhely. www.rev-kepregeny.hu

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8545