KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/október
• Bikácsy Gergely: A kések és a formák Zuhanás Hitchcockkal
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Koltai Ágnes: A bűn története Krimi magyar módra
• Schubert Gusztáv: Madárkák és kalitkák Beszélgetés Böszörményi Gézával
• Sipos Júlia: Városszéli filmesek A Kőbányai Amatőrfilm Stúdióban
• Létay Vera: Az összergasztott tányér A Hold kegyeltjei
• Ciment Michel: A tárgyak eltörnek és elkopnak Beszélgetés Otar Joszelianival
• Lukácsy Sándor: Zártkörű pokol Swann szerelme
• N. N.: Proust – filmen
FESZTIVÁL
• Fáber András: Egyének és társadalmak Karlovy Vary
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Lutra
• Reményi József Tamás: A nyugodt Nap éve
• Hirsch Tibor: Lenni vagy nem lenni
• Báron György: Break 2.
• Vida János: A befejezetlen játszma
• Schreiber László: Szerelem és galambok
• Kabai József: Sólyomasszony
• Vida János: Foglalkozása: mesterlövész
• Máté J. György: Minőségi csere
• Kabai József: A tangóharmonikás ember
• Kovács Ágnes: Féktelenül
• Faragó Zsuzsa: Törvényes esküvő
TELEVÍZÓ
• Buda Béla: A sorselemző sorsa Potréfilm Szondi Lipótról
KÖNYV
• Báron György: Aki filmművészetet álmodott
KRÓNIKA
• N. N.: Mindennap filmklub
• Erdély György: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• Peternák Miklós: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Betörő az albérlőm

Pápai Zsolt

The Ladykillers – brit, 1955. Szereplők: Alec Guinness, Peter Sellers, Katie Thompson. Rendező: Alexander Mackendrick. Forgalmazó: Caesar Film International. 91 perc.

 

A második világháború után a nagy európai filmgyártások igyekeztek konkurálni a hamar túlhatalmúvá nőtt Hollywooddal, és erőfeszítéseiket néhol siker koronázta. Mindenekelőtt Nagy-Britanniában, ahol a kicsi Ealing és a Hammer Stúdió ért el eredményeket. Mindkettő inkább műfaji filmekben utazott – az Ealing a vígjátékok, a Hammer a fantasztikus filmek műhelye volt –, de alkotóik érzékenyebb kérdéseket is megpendítettek, és az ilyenektől elzárkózó, a konzervativizmus erődjébe húzódó briteket heveny társadalomkritikával lepték meg.

Az Ealing egyik büszkesége a stúdió végnapjaiban készült Mackendrick-darab öt gengszterről, akik egy idős hölgyhöz albérlőnek bejelenkezve készülnek hatvanezer fontot érő rablásukra. A film könnyed hangvételű, slapstick-elemekkel feldúsított komédia – illetve bujtatott politikai–társadalmi szatíra, tele szimbolikus képekkel (a nyitójelenetben Churchill akvarell-portréját mossa az eső) és jelenetekkel (a demokratikus döntéshozási mechanizmust az expozícióbeli szavazási procedúra figurázza ki, ahol a végső szót a banda legostobább tagja mondja ki; a teázási szokások gyilkosan ironikus bemutatása a bornírt hagyománykövetés paródiája). A Betörő az albérlőm politikus, ráadásul kőkeményen politikus darab, a bemutató után egyes kritikusok az öt gengszter figuráját egyenesen a világháború utáni munkáspárti kormány minisztereinek a karikatúraiként értelmezték.

Az eredeti cím – The Ladykillers – szoknyabolondokat jelent, de itt tükörfordításban is értendő: ez a geg rögtön megadja az alaphangot. A film egyik jellegzetessége a több – stiláris, hangulati, műfaji – regiszteren folytatott játék. Nagy formatudatossággal elkészítetett thrillervígjátékot látunk, amelyben a realista tónust itt-ott expresszionista stilizáltságú, illetve fagylaltszín képek váltják. Mackendrick formátumát mutatja, hogy akkor, amikor ennek még egyáltalán nem volt divatja, párbeszédbe kezdett a filmtörténeti hagyománnyal, és szövegközi idézetek sorát (M – Egy város keresi a gyilkost, Nosferatu) emelte be.

Műve a szerkesztés iskolapéldája, ami abból is kitetszik, hogy nem csak stilárisan homogén, hanem a különböző komikumtechnikákat tekintve is. A rendező bravúrosan bolondozik, helyzet- és jellemkomikum egységére épít. Különösen izgalmas, hogy a cselekmény orompontjain egyfelől nagy szerepet juttat a véletlendramaturgiának, másfelől a figurák történetbeli beágyazottságával alapozza meg a fordulatokat: a két központi karakter – a naiv házinéni és a bonyodalmat elindító Marcus professzor – mellett valamennyi toldalékalak igazi csapatjátékosként dolgozik a sztori mozgásban tartásán. Szerepük nem merül ki abban, hogy színesítsék a történetet, vagy dramaturgiai kitérők apropójaként szolgáló akciókat hajtsanak végre, elég csupán a mindig gyanakvó Mr. Harveyre gondolni, aki a film mértani közepén kételyeit artikulálva visszakormányozza a tutiba induló gengsztereket a kiindulópontra, és ezzel újraizzítja a mesét, de említhető az elbűvölően ostoba és megejtően galamblelkű Mr. Norton is, aki lomha pálfordulásával a történet megoldásában játszik főszerepet.

Bár jó néhány örökzöld pillanat akad (például a házinéni kanárija utáni hajsza szekvenciája, vagy a gengszterek és vénkisasszonyok közös teázásának jelenete), a film némely poénja mostanra megkopott, nem beszélve arról, hogy a már ötven évvel ezelőtt is helyi érdekűnek tetsző gegeket – van belőlük néhány – a mai magyar néző vélhetően nem érti. Mégis, ezzel együtt, a Betörő az albérlőm fontos, ma is ütős film, megformáltságát illetően a tökéleteshez közelít – nem véletlenül hívták meg Mackendricket a premier után Hollywoodba, ahol antréként leforgatta A siker édes illatát, minden idők egyik legjobb noirját.

Extrák: előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9151