KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/október
• Bikácsy Gergely: A kések és a formák Zuhanás Hitchcockkal
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Koltai Ágnes: A bűn története Krimi magyar módra
• Schubert Gusztáv: Madárkák és kalitkák Beszélgetés Böszörményi Gézával
• Sipos Júlia: Városszéli filmesek A Kőbányai Amatőrfilm Stúdióban
• Létay Vera: Az összergasztott tányér A Hold kegyeltjei
• Ciment Michel: A tárgyak eltörnek és elkopnak Beszélgetés Otar Joszelianival
• Lukácsy Sándor: Zártkörű pokol Swann szerelme
• N. N.: Proust – filmen
FESZTIVÁL
• Fáber András: Egyének és társadalmak Karlovy Vary
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Lutra
• Reményi József Tamás: A nyugodt Nap éve
• Hirsch Tibor: Lenni vagy nem lenni
• Báron György: Break 2.
• Vida János: A befejezetlen játszma
• Schreiber László: Szerelem és galambok
• Kabai József: Sólyomasszony
• Vida János: Foglalkozása: mesterlövész
• Máté J. György: Minőségi csere
• Kabai József: A tangóharmonikás ember
• Kovács Ágnes: Féktelenül
• Faragó Zsuzsa: Törvényes esküvő
TELEVÍZÓ
• Buda Béla: A sorselemző sorsa Potréfilm Szondi Lipótról
KÖNYV
• Báron György: Aki filmművészetet álmodott
KRÓNIKA
• N. N.: Mindennap filmklub
• Erdély György: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• Peternák Miklós: Erdély Miklós munkássága Olvasói levél
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A forrás

Pápai Zsolt

The Fountain – amerikai, 2005. Rendezte: Darren Aronofsky. Szereplők: Hugh Jackman, Rachel Weisz, Ellen Burstyn. Forgalmazó: InterCom. 93 perc.

 

Ha létezik ellentmondásos figurája a kortárs amerikai filmnek, akkor Darren Aronofsky az, és ha létezik ellentmondásos műve az ezredelőnek, akkor Aronofsky legutóbbi, tavaly bemutatott munkája az. A bő fél évtizedig készült A forrás grandiózus vállalkozás, három szorosan összekapcsolódó – és váltakozva mutatott – epizódja mintegy ezer évet fog át. A történet az örök élet, az Élet Fája utáni kutakodásról szól, ez a cél hajtja a XVI. századi konkvisztádort, a XXI. századi tudóst és a XXVI. századi asztronautát is.

A hívószavak: áhítat, elragadtatás. A forrás másfél órás New Age-reklámfilm, az újvajákosság katalógusa a maja kultúrából és a Bibliából – továbbá Carlos Castaneda és Terence McKenna tanításaiból – merítve. Körülbelül olyan tanulságos, mint egy agykontroll-tanfolyam vagy egy ufókonferencia („A halál a beteljesülés útja” – szól az egyik kulcsmondat, „A halál egy betegség” – hangzik a másik), mégis ellenállhatatlan vonzerővel bír.

Amennyire rafináltan közhelyes ez a neopogány Biblia, annyira izgalmas a dramaturgiája és – kivált – a kiállítása. A három történet cserepei hézagmentesen állnak össze a film végére, a képek pedig nagyon mutatósak. Darren Aronofsky már a fekete giccs iskolai szemléltető ábráját jelentő Rekviem egy álomért című opusával bizonyította, hogy zavarba ejtően tehetséges stiliszta, aki rendre kétségbeejtően üres lózungokat ereget. Nincs ez másként A forrásban sem, ahol a New Age-es maszlagot erős kubricki intenciót mutató látvány köríti. A fehér és az arany dominanciájára épülő kompozíciók egy varázslatos világot nyitnak ki, és igaz, hogy az űrbeli képek némelyike az ezoterikus könyvek dombornyomású borítóira emlékeztet, a látvány így is sokkoló. Aronofsky filmje az ezredelő igazi attrakciója; a képek külön érdekessége, hogy – a hírek szerint – a legtöbb a komputertechnika kerülésével készült, a látványtervező csapat mikrofotókat készített Petri-csészében lezajló kémiai reakciókról, és ezek felnagyításával teremtette meg a világűr arcát. Lehet, hogy ez csak kamu, de a film tényleg mellbevágó.

Extrák: A kimaradt jelenetekből összevágott rövidfilm arról, hogy Tom, a XXVI. századi asztronauta mint tengeti az űrhajójában meditálással és gombaültetvényének nevelgetésével (!) a hétköznapjait; egy helyenként pszichedelikussá formált, hosszabb werk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9186