KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok

Koltai Ágnes

 

Żuławski, ez az elfranciásodott lengyel rendező úgy bánik az érzelmekkel, mint Robbe-Grillet a Transz-Európa Expresszben vagy a Szép fogolynőben: spiritualizálja őket. Ha már testetlen, s épp ezért megjeleníthetetlen a szenvedély, a szenvedés, a fájdalom és az öröm, beszéljünk róla olyan elvontan, ahogy csak lehet. Határhelyzetben, szélsőségesen emelkedetten. Żuławskinál az érzelem öncél, figurái a szeretetet és a szenvedést nem egyszerűen megélik, hanem kivetítik, mintegy megformálják -harsányan és szenvelegve, mert hát mindenféle érzés „képzeletbeli jelentő”, mihelyst testté válik, sajátos felhangot kap. Az éjszakáim... úgy oldja fel az ábrázolható és az ábrázolhatatlan dilemmáját, hogy az elvont filozófiát a bűnügyi filmmel vegyíti. A hétköznapit az átlényegüléssel, a valódiságot a misztikummal.

A film a realitás, a tények megalázó vereségének esztetizáló költeménye. Hőse, a számítógép nyelvét forradalmasító mérnök egy napon megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, agyába egy makacs, öntörvényű daganat fészkelte be magát. A férfi, megadva magát a halálnak, végső őrült rohanásba kezd, talán kárpótlásként, talán vigaszként, talán jobb mián... Hozzácsapódik egy különös társasághoz, s mindvégig idegenként kíséri, követi őket, abban a tévhitben, hogy egy csodálatos hölgy ártatlan szerelmét kapja ajándékba.

Nem kapta meg, vagy nem azt kapta meg, de hát végülis mindegy. Végtére is a érzelmek spirituálisak; viszonzatlanul is érdekesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4076