KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sült, zöld paradicsom

Nagy Gergely

Ismered a mesét az osztrigákról? Nem? Valahogy így szól: sok millió egyforma osztriga élt a tengerben, ám Isten egy nap kiválasztott közülük egyet. „Más leszel!” – mondta s beléhelyezett egy porszemet..

A filmen egy kövérkés nő, olyan mint én, házasságban él, olyanban, mint én, minden szentsége a táplálkozás, ostyája a csokoládés keksz, úgy, mint nekem. Összetalálkozik egy idős hölggyel, aki mesél neki. Régi históriákat nagyszerű fiatalemberekről, lányokról, tettekről. A Hagyomány egy ágyon ül az Öregek Otthonában Alabamában. S a kövérkés nőnek jelt ad a „porszem”: létezem! Változtass igazgyönggyé! S a kövérkés nő más lesz. Nem is más: önmaga végre.

Ne felejtsd el, ez csak egy film. Vannak benne kalandok és viccek, hogy a moralitás ne legyen szájbarágós. A gonoszok látszólag mennybe mennek, a hősök látszólag elbuknak. De a fontos történetek Istenről és az osztrigákról, a vadkacsákról és a befagyott tóról újra és újra elmondatnak, hogy én, az osztriga keressem magamban a „porszemet”.

Az idős hölgy nem él örökké. De ha Isten bezár egy kaput, megnyit egy másikat...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=585