KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életem Cukkiniként

Varró Attila

Ma vie de Courgette – francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált. 66 perc.

 

Bár ezidáig úgy tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is találjon a stoptrükk-világban.

A forgatókönyvet jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor) eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból, mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni szívébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13010