|
|
|
Láttuk mégVolt egyszer egy MexikóKovács Marcell
Nincs az a sovány akcióhős, akiről kellő odafigyeléssel ne lehetne egy harmadik bőrt is lehúzni több-kevesebb sikerrel. Hongkongban a szabadságharcos Wong Fei-Hung egyenesen törzsvendég a mozivásznon, csak Tsui Hark négyszer rendezte meg a kalandjait. A Volt egyszer egy Kína-filmek az epikus távlatokat ígérő címen túl nem sok rokonságot mutatnak a Volt egyszer egy Vadnyugattal, vígjátéki elemekkel tarkított kosztümös kalandfilmek a rendező jellegzetes, apróra vágott akciójeleneteinek özönével. A Volt egyszer egy Mexikót ellenben egyértelműen Leone mesterműve, illetve mesterművei ihlették, még akkor is, ha az erős drámaiságot látványos akciókkal kiváltó megvalósítás inkább Tsui sorozatát idézi.
A bosszúálló gitárművész történetében kezdettől fogva ott bujkál a mitikus karikatúrákat rajzoló spagettiwestern, és Leone dollár-trilógiáját véve alapul nem meglepő, hogy az ünnepélyes harmadik felvonás nem csak összegezni akarja, de minden szempontból meg is kívánja haladni az eddigi eredményeket.
Túlvállalta magát, úgy látszik, az író-rendező-mindenes, mert a végeredmény a szépen fényképezett és száz százalékig filmhű digitális felvételeken kívül minden tekintetben elmarad a várakozásoktól. A veszedelmes drogkereskedő katonai puccs-kísérlete körül bonyolódó sztori főhősévé a Johnny Depp alakította simlis CIA-ügynök lép elő, mert az időközben megözvegyült korábbi címszereplő koncepciótlan emlékképekből és csak ritkán ötletes akciókból összeálló bosszúhistóriája legfeljebb mellékszálként működik. A szövevényesnek szánt, több vonalon futó történet karakterei a nyugalmazott FBI-nyomozó keserű figurája (Ruben Blades) kivételével nem kelnek életre. A párbajjelenetek összecsapottak, Salma Hayeket alig látni, és hiába a bizarr arccsere a sebészeten, hiába a B kategóriás spagettik vak revolverhőse, ha a vidám, zászlólengetős befejezés egyszerűen csak bárgyú.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1573 átlag: 5.56 |
 |
|
|
|
