KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapda a zsoldosoknak

Farkas András

 

Talán helyesebb lett volna, ha a Csapda a zsoldosoknak című film a „keresztségben” a Volt egyszer egy Vadkelet nevet kapja. A sztori ugyanis némi változtatással ugyanaz, mint a mintául választott alkotásé, Sergio Leone filmjéé. S hogy melyek ezek a változtatások? A cselekmény vontatott, vánszorgó; a naturalizmus nyers, durvább; a lövöldözés öncélú s vége-nincs; megjelenik, indokolatlanul a horror (talán adózva Drakula honi s ártalmatlan emlékének?); s persze a helyszín – a film legfőbb erénye e táj, a Fogarasi Havasok. Mindezen túl a zene is egyezik a példazenével; a Halál a film végére rekedtre énekli magát. Sergiu Nicolaescu filmje érdekes módon mégis gyöngécske, pedig hű volt a másolás… Papírízű, patyolatfehér és bűnfekete hősök és antihősök hiteltelen alakjai téblábolnak (sűrű golyózáporban) a vásznon, miközben a néző egyre becsapottabbnak, kisemmizettebnek érzi magát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7073