KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kivégzés hajnalban

Harmat György

 

A film cselekménye este hat és reggel hat óra között játszódik, javarészt egy börtönszigeten, Lima közelében, 1957-ben. A kivégzőosztag érkezése és távozása fogja keretbe az ártatlan halálraítélt és a bűnös halálraítélők pontos természetrajzát.

Az aprólékosan részletező előadásmód nem gátja a hatásosságnak. Viszonylag lassú előrehaladást eredményez ugyan, ám egyúttal csendes feszültséget is, a néző és a mű érzelmi összehangolódását. A megfigyelések rendkívüli finomsággal hol abszurdba (a kivégzés helyszínét gondosan rendezik be, hogy a vendégek jobban lássanak), hol meg szimbolizmusba változnak át, de szóhoz jutnak a karikírozás szélsőséges és leegyszerűsítő eszközei is. Némi didaktika gyengíti tehát az ábrázolást, de az alakok élnek, a látvány erőteljes: a rendező, Francisco José Lombardi, komoly tehetség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7375