KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

René Clair

Tamás Krisztina

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Érdeklődéssel olvastam bőséges és gazdag René Clair-összeállításukat az 1981/5. számban. Ma, amikor a francia filmművészet iránt, hogy úgy mondjam, csak „alkalmi érdeklődés” mutatkozik nálunk – például a kisebb botrányokkal is megtűzdelt decemberi filmhéten –, fontos és tanulságos emlékeztetni arra, hogy a harmincas évektől az ötvenes évek közepéig-végéig talán a francia film volt a legnépszerűbb Magyarországon. René Clair és Marcel Carné, de még Claude Autant-Lara művei is elérhetetlen magasságban látszottak fényleni. Sajnos már ezekben a „franciás” mozi-évtizedekben is kevéssé volt ismert viszont Jean Renoir, akit – mint meghökkenve értesülök némely magyarul is hozzáférhető lexikonból és filmtörténeti könyvből –, a francia filmtörténet legnagyobb alakjának ítél a szakkritika. Nálunk igazán csak A nagy ábránd ismert, azt többször játszotta a magyar tévé is. Egy filmből azonban nem lehet Renoirt megismerni. A Filmmúzeumban volt egy-két éve, Renoir halálakor egy sorozat, de ott is csupán három–négy filmjét vetítették, mindenfajta hírverés és reklám nélkül, sajnos félig üres nézőtér előtt. Az iránt szeretnék tehát érdeklődni, hogy mikor látunk egy teljes (vagy teljesebb) Renoir-sorozatot, másrészt meg, hogy a Filmvilág nem szándékozik-e a René Clair-hez hasonló nagyobb összeállítást közölni erről a háttérbe szorult nagy mesterről.

 

Tamás Krisztina

Budapest

 

*

 

Kedves Tamás Krisztina!

 

Renoir természetesen csak nálunk „szorult háttérbe”, már a francia film nagy korszaka idején, a harmincas években. Legfontosabb, korszak-meghatározó alkotását, a Játékszabályt soha nem vetítették nyilvánosan moziban, amennyire tudjuk, ma is csupán egy hiányos kópiával rendelkezik a Filmarchívum. Filmek bemutatására, átvételére, vetítésére sajnos semmiféle jogkörünk nincs, ilyesfajta befolyással nem rendelkezünk. Egy Renoir-portrét vagy összeállítást azonban, ha nem is a legközelebbi hónapokban tervezünk. Örülünk levelének, köszönjük figyelmét.

 

A Szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7382