KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Negyedik fázis

Hegedűs Tibor

 

A nemzetközi filmvilágban Saul Bass szaktekintélynek, specialistának számít: rábízzák bizonyos produkciók főcímének a megkomponálását, hogy – főleg rajzos, humoros, de mindig ötletes – megoldásaival megfelelően fölajzza a nézőt. Már olyan külföldi kritikákat is olvastam, hogy X filmet kizárólag Saul Bass bevezető képsorainak kedvéért érdemes megnézni, ha azok leperegtek, nyugodtan el lehet távozni a moziból...

A „blickfang” mestere most rendezőként mutatkozik be, nem épp a legsikeresebben. Afféle, újabban divatos katasztrófa-, vagy horror-scifi sztorit dolgozott fel, melynek lényege, hogy az emberiségnek állatok tömegével kell megküzdeniük, mint Hitchcocknál a Madarakban, Irwin Allennél a Méhrajban stb. A Negyedik fázis a brutális értelemben vett sokkolást alárendeli – legalábbis számos részében – a természettudományos filmek láttató módszerének (à la Kollányi, vagy Homoki-Nagy) sőt annak a rokonszenvesen utópisztikus ideának ad hangot, mely szerint az állatok   „nyelvének” megfejtésével, a velük való   kommunikálás megoldásával világunk értelmesebb és homogénebb lenne... Persze, itt nem szeretetreméltó delfinekről van szó, hanem egy különös, gondolkodni tudó, föltehetően valamilyen űrutazás során véletlenül Földünkre lehozott hangyafajtáról. A film utolsó részének (a hangyákat kiirtani akaró tudós megbüntetése, illetve fiatal kollégájának „befogadása” az állattársadalomba) megfejtése, magyarázata többféle lehet. Némelyek akár politikai parabolaként is értelmezhetik, ha megpróbálják magukban egységessé formálni ezt a – nézetünk szerint – jószándékú, de ügyetlen építkezésű hibridet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7735