KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zöld határ

Kárpáti György

 

A határ menti szlovén kisváros három dologról ismeretes: a salakmotorról, a helyi atomerőművéről és illegális embercsempészetéről. Az egyik korosodó embercsempész, a független Szlovénia első salakmotor bajnoka volt még ’91-ben, ám a hírnévből mára csak a rákos feleség öngyilkossága utáni gyász és egy lerobbant furgon maradt, mellyel minden éjjel emberek tucatjainak próbálja megadni a szabadságot és a lehetőséget egy boldogabb életre – ha már önmagának nem sikerült. Társa, egy zöldfülű fiatal ugyanúgy sodródik, futó kapcsolatokban talál menedéket, s élete majdnem olyan kilátástalan, mint azoké, akik éjszakánként a platón zötykölődnek a zöldhatáron keresztül az Unióba.

A túlélést és szabadságot jelentő Noé bárkája ezúttal a lepukkant Mercedes mikrobuszba transzformálódik, a modernkori Noé és partnere pedig nem válogat minden fajból kettőt, ezer euróért bárki felszállhat az életet (de az utasok számára legalábbis esélyt kínáló) „hajóra”. A szlovén alkotás nem hagyja ki a helyi nemzeti feszültségek kínálta ziccert sem, ám a történet nem korlátozódik macedónra és albánra, hiszen van itt iráni is, fehér és fekete, férfi és nő, idős és fiatal. A kusza viszonyokra, identitászavarra és a vészterhes közös jugoszláv múltra reflektálva a horvátok külön is megkapják a magukét, de a film ezen túlmutatva globális problémaként ábrázolja az illegális bevándorlást a legújabb kori vasfüggönyként is aposztrofálható EU határain kívülről, nem feledve, hogy a „kánaánba” igyekvők tucatjainak próbálkozásai a legritkább esetben érnek véget happy enddel. A Zöld határban minden benne van, ami egy jólfésült európai szociális drámához szükséges: apró drámák, személyes tragédiák, illúzióvesztés, kósza numerák, felszínes kapcsolatok, pizza 50 euróért, prostitúcióra kényszerített albán lány, zokniból kivillanó bankók. A keretes szerkesztés pedig egyértelműen jelzi, hogy a körforgás nem ér véget, a gyengék elpusztulnak, a dominánsok felülkerekednek – illegálisan próbálkozók meg mindig is lesznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8297