KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög maga

Bérczes László

 

Még mielőtt elkezdeném és még mielőtt a flekk végére érve elfelejteném: ez egy jó mozi, majdhogynem jó film. Akár még akkor is meg lehet nézni, ha nem muszáj.

Még mielőtt a film főcíme megjelenne, letarolják az imádkozó ír apát. Főcím alatt belfasti utca, gyerekek, focizás. Főcím után két perccel IRA-ifjak bravúrosan vágott jelenetben Tőpárbajt folytatnak az angolokkal, utóbbiak főnöke alulról fényképezve. Főcím után öt perccel IRA-harcos (Brad Pitt) főszereplőt ígérő vonzerővel, szúrósan néz az amerikai vámhivatalnok szemébe, az szúrósan vissza, pecsét, ír ember meglátja New York-ot. Közeli kisvárosban befogadja őt egy igazi ír-amerikai család. Kisváros, nagy ház, családi idill; maga a béke szigete. Indul a férj (Harrison Ford) története: becsületes rendőrőrmester, piti ügyekkel. Autó- és óvszerlopások, családi csetepaték korrekt kezelése. Főcím után hét perccel nincsen tej otthon, férj el, ír fiú, miért ne, elkíséri, sör, biliárd, a két, nekünk szimpatikus férfi cinkosan összenéz. Egy percre rá ugyanez a fiú New York-i bárban rakétákra alkuszik tetves alakokkal, szabadidejében pedig hajót épít a kikötőben, minthogy hadihajóval megy majd vissza Belfastba. Rakéták és kondom, hadihajó és tej, gorillák és zabpehely. Főcím után harminchét perccel, amikor egy nő is belép a képbe, kábé a százötvenhatodik történetet indítja el a vérprofi Pakula. Mindezt továbbszőni, hurkolni, bogozni, majd ahogy mondani szokás: elvarrni – hát nem könnyű. Pakulának már-már sikerül, és az ember már-már elhiszi azt, amit a fiú már a film elején beígér: „ez egy ír történet”. De hát nem lehet büntetlenül átkelni az óceánon. Csűrés-csavarás-tocsogás, ez mégiscsak egy amerikai film. Csak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1642