KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törjön ki a frász!

Harmat György

 

Frank Bannister „szellemirtóként” tevékenykedik egy kisvárosban, melyet titokzatos halálesetek sorozata tart rettegésben. A férfi hasznot húz abból a helyzetből, hogy egyedül ő tartja a kapcsolatot a visszajáró halottakkal. Zavart provokáltat szellemcimboráival, hogy aztán jó pénzért helyreállíthassa a rendet. Mindazonáltal csak Frank képes arra, hogy megállítsa az öldöklést, miközben üldözik...

Ennyi elég is a bonyolult, de végül is áttekinthető történetből. Nem is annyira a sztori logikátlan, mint inkább a kísértetlét tartalma és formája. Ezek a lények ugyanis hol sebezhetők, elpusztíthatók, hol nem; megjelenítésük általában áttetsző-fehéres, de néha mégsem. A film is ilyen: hol szellemes, hol nem, hol izgalmas, hol nem. Úgy tűnik, az új-zélandi Peter Jacksont is elérte a „Hollywood-betegség”: amerikanizálódva vesztett érdes eredetiségéből. Felrémlenek öt évvel ezelőtti – még hazájában készült – horrorparódiájának (Hullajó) foszlányai: az extrém módon gusztustalan volt, de röhögtető és átütő erejű. Ez a mostani horrorvígjáték erőtlen, hiába a nagyobb költségvetés, a látványosan tökéletes digitális trükkök.

A végkicsengés pedig természetesen pozitív. Ha nem is lenne happy end (de van!), e film bizonyosságot nyújt: létezik élet a halál után, létezik mennyország és pokol. S ez vigasztaló. Persze nem mindenkinek egyformán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1694