KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lányom nélkül soha

Turcsányi Sándor

 

Szegény gazdag Amerika! Méregdrága oktatófilmeket gyárt arról, amit a magyar lányok már vagy 20 éve von Haus aus megtanulhattak: ne menjenek férjhez idegenbe, pláne más földrészre, mert ott majd kapnak az emancipált fejükre, jól elcserélik őket egy kecskéért (és akkor hiába áldozott annyit a tanításukra állam bácsi).

Ám a hiszékeny, talpig becsületes amerikaiak mindig lépre mennek. Íme egy szép, igaz történet („true story”): amerikai menyecske és szolid perzsa férj hét évig élnek, mint galambok Amerikában. Akkor gyerekükkel nyaralni mennek Iránba, s itt a pasasból kitör az iszlám fundamentalista vadállat. Anya és gyermeke fogságba kerülnek. Harcolnak a szabadságért a gonosz perzsák ellen. A filmtörténet leggonoszabb perzsái ellen. Sok primitív, erőszakos, bigott alak. Alig is akad közöttük egy igaz ember (csempész), a szuperzsa. Mikor sikerül hazajutni Amerikába, két óra egy percig izgulhat a mozinéző.

Ha már propagandafilm, akkor inkább a hiányszakmákat (tűzmadár, tűzoltó, vasutas) népszerűsítse. Egy Láttuk még nem állíthatja meg a forgalmazókat, sem felbujtóikat. Sebaj, ez jár nekünk. 14 óra munka, 8 óra pihenés, 2 óra rasszizmus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4267